Európában nemcsak önerőből terjed az iszlám. Az elmúlt évtizedek alatt egyre több liberális, a multikulturalizmust indokolatlanul támogató politikai párt és civil szervezet is célul tűzte ki magának, hogy e folyamatra még rá is erősítsen. Meg is lett ennek a gyümölcse: immár a divatipar is célzottan iszlamizálja az erre vevő közönségét.

Természetesen e két, globálisan meghatározó kulturális tényező összemosásának a következménye csöppet sem érdekli sem a gőgös európai elitet, sem pedig a vulgárkapitalista természetű divatipart. Ugyanis az épülő multikulti egyik legnagyobb mankója 

Ennek fényében látott napvilágot egy a napokban megrendezett New York-i divatbemutató, ahol a rendezvény szellemiségéhez mérten elsőként mutattak be egy olyan kollekciót, amelyet kizárólag muzulmán nőknek terveztek. A ruhaválogatás stílszerűen fejbúbtól egészen bokáig takarta a felvonuló modelleket.

A ruhák indonéz származású megálmodója szerint formabontó kollekcióján keresztül sikerül majd elfogadtatnia az Egyesült Államokban a fejkendő viselését, mert az nagyban hozzájárulna a sztereotípiák felszámolásához.

Ugyanakkor nem ez volt az első kísérlete a divatiparnak annak kapcsán, hogy az újabb vásárlók megszerzése mellett szép lassan erodálja azt, ami eddig nem volt muszlim és nem is akart rá hasonlítani. Hiszen korábban a Dolce & Gabbana, és még a H&M is igyekezett néhány közel-keleti ruhakollekció piacra dobásával, természetesen megspékelve egy-egy fejkendős kampányarccal.

Azonban mindenképpen jelzésértékű, hogy ezek a kulturálisan és vallásilag értelmezhetetlen próbálkozások csupán egyetlen irányból kaptak kritikát, mégpedig a hithű, muszlimoktól. Ugyanis egyetlenegy európai vagy nyugati felszólalás sem hangzott el annak kapcsán, hogy 

Feltehetően e kirekesztőnek és felsőbbrendűnek megbélyegzett kérdésfeltevést már csírájában elfojtották volna, hiszen ez már nem illeszkedett volna sem a multikulti építéséhez, sem pedig a profitmaximalizálás eszméjéhez.

Ehelyett abból a szögből érkezett egy, az európai józan ésszel összhangban lévő felzendülés, amelytől talán nem is számítottunk volna: a hithű, nem Európai élősködést propagáló iszlámtól, amely a közel-keleti gyökereire és civilizációjára büszke és nem pedig a tőle idegen kultúrák behálózására.

Indoklásuk szerint az ilyesfajta liberális köntösbe bújtatott kezdeményezések tökéletesen szimbolizálják azt, hogy az identitás nélküli, mindenre rávehető nyugati vásárlók – többek között a multikulti politikusoknak köszönhetően – mennyire nem tisztelik még csak a saját kultúrájukat sem. Nem beszélve arról, hogy magát az iszlám hitet sem – azonban e diskurzusban talán ez már mellékes.

Mi több, a szélsőségesen liberális jogvédők folyton-folyvást a hidzsáb és az egyéb nők által alkalmazott, vallásos töltetű ruhadarabok hordása ellen érvelnek, miszerint ezek a textíliák a hímsovinizmust és a nők elnyomását jelképezik. Azonban, ha épp jövedelmezőbbnek hat egy ezzel teljes mértékben ellentétes és észszerűtlen üzenet hangoztatása, biztosak lehetünk benne, kaphatóak lesznek rá. Csakúgy, mint a részben német adófizetők pénzéből előállított "Élvezd a különbözőséget" című társadalmi kampány, amely szándékosan