A Kray ikrek legendája egy nagyon menő gengszter sztori. Tom Hardy-val duplán menőbb lehetett volna. Ez sült ki belőle:

• Túl hosszú
• A film nem tudja eldönteni, hogy gengszterfilm vagy romantikus dráma akar-e lenni
• Nagyon rosszul lavíroz melegkérdésben
• A színészek jók, de lehetnének sokkal jobbak is
• A rendezés nem tudta megfogni a témát
• A magyar szinkron ez esetben sem a barátunk
• Stílus terén elmegy

A '60-as években járunk. Reggie és Ronnie Kray a kelet-londoni alvilág urai. Kocsmákat és klubokat üzemeltetnek, ők az utca, a drog és az erőszak hercegei. A film Ronnie elmegyógyintézeti szabadulásától követi végig az ikrek négy legfontosabb évét. Ebben a négy évben terjesztették ki befolyásukat a londoni West Endre, ekkor váltak több menő bár tulajává, ekkor szereztek befolyást a brit Parlamentben, és ekkor szövődött szerelem Reggie Kray és a gyönyörű Frances Shea között. Reggie-nek egyszerre kell küzdenie bátyja beteges viselkedésével és Frances viharos szerelmével.

Ronnie Kray ugyanis paranoid skizofréniával küzdött, míg Frances rendkívül depresszív személyiség volt.

A Kray ikrek valós története egy nagyon erőszakos, rideg és véres rapszódia. A film mégis megpróbált emberi vonásokat adni a főhősöknek, megpróbálta feltölteni érzelmekkel a sztorit. Bár ne próbálta volna.

Nem is lett volna rá szükség. Ezekről a karakterekről szívesebben láttam volna egy stílusos, lövöldözős-bunyózós, humoros thrillert, mint ezt a kínlódós útkeresést, amit kaptam. A rendezés korrupt és brutális maffiózók életébe próbált érzelmeket bújtatni. Úgy mutatja be Reggie-t, mint vívódó hőst, aki próbál változtatni gengszter életén szerelme miatt. Ez viszont mind szembemegy a kőkemény igazsággal. Reggie és Ronnie szívtelen bűnözők voltak.

A film nem koncentrál eléggé London meghódítására, az alvilági dominanciaharcokra, inkább megragad a karakterek érzelmi szintjén. A rendező valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy gengszterfilmet csináljon, vagy romantikus drámát. Ettől teljesen ellaposodik a film.

Brian Helgeland rendező túlerőltette a főhősnő Frances Shea karakterét már csak azzal is, hogy  Frances szelleme narrálja az egész történetet. Nagyon csöpögőssé teszi. Szegény Emily Browning egy kínosan gyenge és súlytalan karaktert kapott, amit egy forgatókönyv se tudott volna kompetensebbé tenni. A valóságban Frances Shea egy törékeny, naiv fiatal lány volt, akit a Kray ikrek úgy használtak ki, és törtek össze ahogy csak akartak. A színésznő tökéletesen adja vissza ezt a képet, de pont ezért zavaró, hogy ilyen hangsúlyos szerepet kap ez a karakter a filmben. A forgatókönyv a gengszterkedés helyett sokszor inkább rá koncentrál. Ez a trailerekből sajnos egyáltalán nem derül ki.

Színészi munka terén a Kray ikereket eljátszani hatalmas kihívás lehetett. Két teljesen eltérő személyiség, egy forrófejű bűnözőzseni és egy skizoid őrült. Tom Hardy Reggie Kray karakterével bánt ügyesebben. Az erőltetett érzelmeket már csak a forgatókönyv tette hozzá a főhős jelleméhez.

Ronnie skizofrén homoszexuális figurájával viszont már problémásabb a helyzet. A hiba nem róható fel Hardy-nak, mert a rendező ötlete volt a skizoid személyiség karakterjegyeinek túlzó felerősítése. Míg az egyik karakter nyer, addig a másik veszít hitelességéből.

Ronnie karakterében leginkább az a zavaró, hogy egy teljesen fals képet mutat a bandavezér szexualitásáról. A film többször is erőltetve próbálja az arcunkba mondani, hogy Ronnie Kray meleg volt, de ez a valóságban nem igaz. Volt homoszexuális hajlama, ugyanis biszexuális volt, de nem undorodott a nőktől, ahogy arra a film sokszor utalni próbál. Sőt! Ronnie-nak a valóságban két felesége és több tucat szeretője is volt, igaz emellett férfiak társaságát is kereste. A film ábrázolási stílusa kicsit túllőtt a célon Ronnie Kray esetében. Nem lehet eldönteni, hogy nagyon korhű üzeneteket próbál sugallni, vagy csak szimplán homofób.

A film a közepéig élvezhető. Van egy kis izgalom, van egy kis bunyó és agresszió, néhol egy-egy poén is  eldurran. Ennek ellenére nem éri meg a mozijegy árát.