Ezen a héten Hollywood nem büszkélkedhet se blockbusterekkel, se jó filmekkel. Az Egyiptom isteneiről már az első trailer után is nyugodtan kijelenthető volt, hogy az első negyedév legjelentéktelenebb filmje lesz. A béna számítógépes játékokat idéző CGI és a csilivili istenkedés lehet különlegesen fest a vásznon, de a filmet telepakolták mozifilmbe nem való karakterszínészekkel (kivéve Gerard Butlert, ő azért hozza, amit kell) és újraértelmezték (totálisan meghamisították) az óegyiptomi mitológia egyik legjobb sztoriját. Nem kellett volna. Történészeknek és egyiptológusoknak semmilyen körülmények között nem ajánljuk. A látvány még a highfly bizonyos szakaszaiban élvezhető lehet, de a történet és a kivitelezés annyira  tönkre vágja a filmet, hogy az Egyiptom-rajongókon kívül nagyon másnak sem ajánlanánk. De legalább minden aranyból van... Minden.

A Nem vénnek való vidék óta egyszerűen nem csináltak egy jó filmet sem. Lehet erről vitát nyitni (aminek amúgy nagyon örülnék) de az Égető bizonyíték, az Egy komoly ember, a Félszemű, vagy a Llewyn Davis világa közül egyik film sem volt valami nagy durranás. A 2014-ben indult Fargo sorozatot jól menedzselik, de Ave Cézárukkal most ismét egy igencsak jellegtelen filmet sikerült alkotniuk. Hol van ez a film a '96-os Fargo-hoz, vagy a Hollywoodi lidércnyomáshoz képest? A Tapló télapóról (2003) már ne is beszéljünk. Ezek kitűnő filmek voltak, de az Ave Cézár igazából csak egy nagy marketingfogás, ami kiemel egy szeletet az'50-es évek amerikai filmvilágából . Ezt a szeletet telepakolták pár toplistás színésszel, hogy mindenki azt higgye, hogy jó lesz. "Ennyi jó színésszel biztosan csak jó filmet lehet csinálni." Ez ismét bebizonyosodott, hogy nem igaz. Unalmas, jellegtelen, humortalan, és buta. Clooney-t nem sajnáltam ennyire a Kecskebűvölők óta, Fiennes pedig még Voldemortként is jobban alakított. Csalódás. Mindenki kap egy kockát, egy kis jellegtelen sztorit. Értem én, hogy feeling meg '50-es évek, meg nosztalgia. Coenéknek inkább Wes Anderson filmeket kéne nézniük. Jót tenne nekik.

Bár hollywoodozás szempontjából nem szerencsés választás ezen a héten moziba menni, az ArtMozik hála Istennek most sem hagynak cserben.

A török-francia együttműködés csodája, az Oscar-jelölt Mustang még mindig pörög a mozikban, tökéletes és egyben hátborzongató képet adva a török vidék konzervatív nyomoráról és a kényszerházasságok szomorú erőszakosságáról.

A Mennyit ér egy ember? egy francia család mindennapi nehézségeiről ad megrázó képet. Mennyire tud családfőnek és apának maradni egy férfi, akit a munkanélküliség és a munkakeresés keserűsége mindennap terhel? A kilátástalan körülmények mennyire befolyásolják egy sérült gyermeket nevelő család lelkiállapotát, és vajon egy autista gyermek is tudja motiválni családtagjait bátorságával és vidámságával? Stéphane Brizé filmje ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat.

Pasolini

Test