Furcsa ez az idei tél! Először jönnek a mínuszok, az ünnepekkor volt egy kis felmelegedés – sokan már nagyon korai tavaszt emlegettek –, és most, ha hihetünk a meteorológusoknak, ismét beköszönt a tél. Egy picit. Egy szó, mint száz, ha az ember ki akar mozdulni mostanság egy kicsit a négy fal közül, nagyon nehéz célpontot, helyszínt találni. Ilyenkor lehet jó program egy városnézés.

A „Fedezzük fel!” sorozatunk idei első részében Kaposvárra utaztunk. Bár a város megyeszékhely, egyetemi város, sőt, 1993 óta püspöki székhely is, még sincs annyira a köztudatban, mint mondjuk Győr, Eger vagy Nyíregyháza. És hiába tűnik perifériának a székváros, Budapestről alig több mint két óra az utazás – autóval.

Már az odaútért megéri elindulni, mert ahogy elhagytuk az autópályát, alig pár kilométerrel később megtapasztaljuk a Somogyság varázsát. Ahogy a 67-es úton megyünk dél felé, körös-körül dombok vesznek körbe. Hegyre fel, völgybe le! Csodálatos látvány, még így a téli kopárságban is. Aztán egyszer csak egy hatalmas közlekedési csomópont, egy hosszabb, kétszer kétsávos bevezető, és máris elénk tárul a Kaposvár közigazgatási határát jelölő tábla. Megérkeztünk!

Az első benyomás elkeserítő – legalábbis a rengeteg panelkocka miatt. De türelmesnek kell lennünk, mert a megyeszékhelynek igenis van egy csodálatos városközpontja (csak gyorsan legyünk túl a külvároson). Pár kanyar a főútról, és máris a centrumban vagyunk. Parkolóhelyet főleg ilyenkor, a turistaszezonon kívül nagyon könnyű találni, de abban nem vagyunk biztosak, hogy ez nyáron is így van. Egyébként nem muszáj bemenni a belvárosba, letehetjük az autót kijjebb is, mert nagyon jó, modern és viszonylag sűrűn járó tömegközlekedése van a székvárosnak. De ha valaki tömegközlekedéssel, mondjuk vonattal vagy autóbusszal jön, az se aggódjon, a vasútállomástól és a közvetlen közelében található autóbusz-végállomástól 5 perc séta Kaposvár központja.

Ahogy elkezdtünk sétálni a Fő utca felé, rögtön egy furcsa érzés fogott el minket. Egyrészt az már az elején látszódott, hogy egy nagyon békés megyeszékhely Kaposvár. Már rögtön a Fő utca elején elénk tárultak a színes, szecessziós és klasszicista stílusú épületek, amelyek szintén hozzájárultak a város különleges hangulatához. Később, a városmagtól egy-két utcára ismét egy új stílussal találkozunk, amiről óhatatlanul is a kilencvenes évek sikersorozata, a Kisváros jutott az eszünkbe. Színes, kétszintes házak, a tetejükön boltíves ablakokkal, a házak aljában pedig mindenféle boltokkal, éttermekkel. Végül – sajnos a posztszocialista városokra jellemző – betonkockákkal töltötték fel a várost az átkosban.

De míg Győrben, Egerben vagy Nyíregyházán nincsenek annyira a szem előtt, Kaposváron egészen elképesztő helyszínekre sikerült becuppantani egy-egy monstrumot.

A fenti képen például a csodálatosnak egy csöppet sem mondható Hotel Kapos épülete látható. A városközpontban lévő Kossuth téren. Az 1886-ban, a török kiűzésének 200. évfordulóján átadott, neoromán stílusú székesegyházzal és a 20. század első éveiben elkészült, neoreneszánsz stílusú városházával szemben.

Itt például a Somogy Megyei Önkormányzat reformkori impozáns épülete látható. Sokan azt mondják, hogy a megyeháza a magyar klasszicista építészet egyik legnívósabb alkotása. Maga Ferenc József és később Blaha Lujza színész- és énekesnő is eltöltött itt egy éjszakát. A Fő utcán található még – a már említett városháza és székesegyház mellett – a híres Rippl-Rónai Múzeum is. (Itt van most a Seuso-kincseket bemutató vándorkiállítás is.) A névadó Rippl-Rónai József festő méltán híres szülöttje a városnak – Vaszary János és Galimberti Sándor mellett. És vannak itt még éttermek, kávézók és üzletek is. Nem véletlenül mondják azt a helyiek, hogy itt pezseg legjobban az élet.

Kaposvárt sokan iskolavárosnak is nevezik. Nem véletlenül. A székváros nem egy híres szülöttje az 1806-ban alapított gimnázium tanulója volt. De az 1832-ben épült tanodában is híres kaposváriak – az egykori reformkommunista kormányfő, Nagy Imre és Fekete István író – koptatták a padot. És ott van a Kossuth tér közelében fekvő katolikus elemi iskola épülete is, ami 1873-ban készült, és ma Kaposvár egyik legizgalmasabb építménye. Egy kis részlet belőle:

Mellette pedig ott található talán a világ legkisebb püspöki palotája (lent).

Ám a szép épületeken túl ott vannak a szocialista betonkockák, amikről már korábban szóltunk. Itt van pár elrettentő példa, miért nem szabad engedni, hogy a kommunizmus visszatérjen és teljesen szétrombolja a városképet:

Ennél a képnél felhívnám a figyelmet a homlokzaton látható rácshálóra. Ezt minden valószínűséggel azért rakták ki, mert a homlokzatról egyszerűen elkezdtek potyogni a betondarabkák.

Az épület mellesleg szintén a városmag közelében, a gyönyörű Somogy Megyei Bíróság és a Kaposvári Törvényszék épületével szemben található:

Aztán a fenti két kép, melyen minden valószínűséggel egy szebb napokat is szocialista áruház látszódik, tökéletesen mutatja a kontrasztot.

De itt van ez a szörnyűség is:

Nos, hogy ne egy ilyen ocsmánysággal zárjuk a Fő utca bemutatását, vessünk gyorsan egy pillantást a már szintén említett székesegyházra. Ez bizony szép:

Aztán a városmagtól egy kicsit elrugaszkodva – a klasszicista polgári házak mellett – a már szintén említett Kisváros-hatás érvényesül. A vasútállomás és a Fő utca között például csak ilyen és ehhez hasonló házakkal találkozhatunk.

Utóbbi például az egyik személyes kedvencünk, hiszen a ház bejáratát egy hídon át lehet megközelíteni, a híd pedig egy kis sétálóutca fölött fut. Zseniális.

És végül itt van Kaposvár legmenőbb épülete, ami nem más, mint egy gyalogos felüljáró. De nem a hagyományos fajtából. Két végén egy-egy spirál alakú betonmonstrum, ami azért ilyen, hogy a biciklisták, a bőröndöt cipelő emberek (és még sokan mások) könnyen átjuthassanak a város déli, vasúton túli részébe.

A rövid városnézés után ideje verdiktet hirdetni:

Kaposvár egy igazán üde színfoltja a megyeszékhelyeknek. Még a Kádár-korszak betonszörnyeivel együtt is élményekkel teli. Sőt, a székvárosra igazán büszkék a helyiek, hiszen miközben a városban sétálgattunk és kérdezgettük az embereket, hogy miket érdemes megnézni Kaposváron, ők büszkén azt válaszolták: mindent!

De Kaposvárnak van még egy jolly jokere: ez a Deseda-tó.

Egy mesterségesen felduzzasztott tó, ami egyébiránt Magyarország leghosszabb mesterséges tava. Nyáron strandolás, télen korcsolyázás, évszaktól függetlenül horgászás, kirándulás és így tovább!