Tóth-Kádár Vilmos alezredes a császári és királyi 24. zászlóalj parancsnoka volt, aki csapatával 1918. november 4-én az esti órákban esett fogságba – mondta el Stencinger Norbert történész a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Több fogolytábort is megjártak, és míg kezdetben együtt volt a legénység és a tiszti kar is, később ezeket elválasztották egymástól.

Innentől kezdve a tiszteket külön táborban helyezték el, így jutottak el 1918. december 12-re Nápoly közelébe, ahol egy egykori szállodába vitték őket. Titulusukat tekintve kedvező helyzetben voltak, megfelelő szállásban és ellátásban részesültek. A történész hozzátette, Tóth-Kádár Vilmos naplófeljegyzéseiben részletesen beszámol az őket körülvevő környezetről.

Másnap, december 25-én ünnepélyes istentiszteleten vettek részt, amelyet egyik társuk, egy tábori lelkész tartott. Tóth-Kádár Vilmos azt is leírta, a tábori lelkész minden vasárnap, és minden ünnepi nap tartott miséket a háborús időszakokban is.

A naplófeljegyzésekből az is kiderült, hogy a katonák aggódva figyelték a magyarországi eseményeket. Mindenki a családját és hozzátartozóit féltette, és mindenkit az foglalkoztatott, hogy mi fog történni a bizonytalan helyzetben lévő országban.

A naplóban feljegyzett írások alapján Tóth-Kádár Vilmos 1919. november 12-én lépi át az államhatárt és kerül haza családjához.