Vannak napok, mikor a nagyon hosszúra nyúló műszakok után le tud csúszni egy-két üveg/doboz sör. Valaki munka után ugrik be a közértbe, majd hazafelé szisszent egyet. Páran útközben szoktak beiktatni egy közbülső megállót. (Az állomás neve: talponálló.) És vannak a hozzám hasonlók, kiket otthon vár a jól megérdemelt „jutalom a nap végén”.

Csakhogy most nem a szokásos sörök vártak a hűtőben, hanem egy világoszöld színű kartondoboz a következő felirattal: Sörművek Balatonszentgyörgy.

Meglepetés a hűtőben!Fotó: Nagy Gábor

Sosem ittam még tőlük, de első ránézésre is mutatósnak, minőséginek tűntek az üvegek: a Bojler (IPA), a Fater (normál lager), a MarzenBier (különleges lager) és a Cekker (meggyes).

Kíváncsi voltam, csupán csak a különleges alkalomra vártam, hogy nyíljanak az üvegek. Ez pedig (némi meglepetésre) a Trónok harca legutóbbi (VIII/3.) epizódja lett.

Érdekes felállás lett, lássuk, hogy mi sült ki belőle:

Ez lett a vége!Fotó: Nagy Gábor

De kezdjük az elején! Az első „áldozat” a Bojler volt. (Mindenképpen az IPA-val akartam kezdeni, a profik szerint érdemesebb a kesernyés ízvilágot „előreengedni az ajtóban”.) Ami rögtön feltűnt, az a címkén szereplő svájcisapkás, mosolygós figura. Aztán elgondolkodtam a sör elnevezésén, és rá kellett jönnöm arra, hogy a Sörművektől ez egy ilyen „Nomen est omen” (utalás a főzőmesterre). Majd jött az első meglepetés: a barnás színvilág. Egy IPA-nál?

Ő itt Bojler!Fotó: Nagy Gábor

A Bojler alapvetően nem egy gyenge, sőt kifejezetten testesnek mondható sör (hatszázalékos alkoholtartalmat írnak), azonban számomra ez még nem jelentené feltétlenül azt, hogy lebarnul egy IPA. A második meglepetés pedig a kóstolásnál érkezett: a Bojler nem is annyira kesernyés, mint ahogy azt előre elképzeltem. Sőt, nekem még egy kicsit „kormos” is volt az utóíze. Szóval nem rossz sör a Bojler, de számomra nem egy „szokásos” India Pale Ale.

Mindenesetre elég hamar lecsúszott a három deci (körülbelül olyan tempóban, mint amilyen hamar a halottak elbántak a dothraki hordával).

Második körre egy könnyedebb sör került elém: a Fater. A címke dizájnja itt is egyedire sikerült, ezúttal egy Leninre hajazó férfi látható azon, aki jól fésültnek egyáltalán nem mondható. A Fater egy ötszázalékos világos, halványsárga színnel, hatalmas habbal és még annál is több szénsavval.

Ez meg a FaterFotó: Nagy Gábor

Utóbbi egyébként nem volt túl bizalomgerjesztő (Rocky Cellarok és társaik szoktak ennyire szénsavasak lenni), és egy korttyal később ki is derült: ez a Fater legnagyobb hibája. Mert bár csodálatosan érezni a malátát a sörben, engem zavart a sok buborék.

De mivel még mindig nem történt semmi a Trónok harcában, húsz percen belül jött a harmadik sör. Ismét egy lager, de a különleges fajtából: a hetvenkét napig érlelt, négyféle komlóból készült MarzenBier. Első ránézésre is úgy tűnt: a MarzenBier akar lenni a Sörművek nagy dobása. Egy szisszentés és egy kitöltés után ki is derült: ez majdnem sikerült a balatoni srácoknak.

Egy igazi különlegesség!Fotó: Nagy Gábor

Adott egy gyönyörű, borostyános színvilág. A sör tetején ott úszik egy csodálatos habtenger. De már megint az a fránya szénsav! Miért? Amúgy az előző lagerhez képest elég élesen kijönnek a különbségek: testesebb, kifinomultabb, (kicsit) édeskés ízvilága van a MarzenBiernek.

Eközben már a sorozat felénél jártam, és egyre inkább az volt az érzésem, hogy semmi értelme sincs ennek az epizódnak. Így úgy döntöttem, hogy közel 30 perc után jöhet a negyedik, s egyben utolsó kör: a meggyes Cekker.

Komoly vita van a szakirodalomban, hogy lehet-e egyáltalán egy gyümölcsös sört sörnek nevezni. Miért nem hívják gyümölcsös, alkoholos, szénsavas frissítőnek; vagy miért nem írják rá azt, hogy ez egy gyümölcsös sörkészítmény? Én az előbbi állásponton vagyok, s szerintem igenis vannak gyümölcsös sörök. A lényeg csupán annyi: mikor gyümölcsös sört iszol, ne érezd azt, hogy egy szódás Ági szörpöt iszol, annyira édes/savanyú, hanem legyen ott a sörökre jellemző, simogató kesernyés ízélmény. De visszatérve a Cekkerre: ezt tényleg lehet gyümölcsös sörnek nevezni, „csókolom, nincs itt Ági”.

Egy igazi gyümölcsös sör!Fotó: Nagy Gábor

Úgy jött fel a Cekker habja töltés közben, mint a zombihadsereg Deres várfalára. Négydecis pohárba alig bírtam beletölteni bő három decit.

Adódik a kérdés: mit is tud valójában a Sörművek? Utánaolvasva a cég történetének, amatőröktől, fiataloktól indult az egész. Ennek fényében pedig simán azt mondhatom: ügyesek a srácok, hiszen a Trónok harcától eltérően kellemes meglepetések értek hétfő este. Tetszik, hogy nincs az a nagy flancolás, szerethető a minimalista dizájn, és jó az irány is, csak a két lager ne lenne ennyire szénsavas. Ha sorrendet kellene felállítanom, akkor a Bojlert tenném az első helyre (bármennyire is azt írtam, hogy az én fejemben nem így néz ki az IPA). Második helyre a MarzenBier futna be nálam, mert egyébként ez egy nagyon klasszul eltalált sör. A dobogó harmadik fokára a Cekker lépne, mert nincs túlbonyolítva, és nem megy el az alkoholos szörpök világába. Az utolsó pedig a Fater lenne.

Egy hét múlva ismét Pörge Béla kolléga jön, tartsatok velünk akkor is.