Provokáció nincs, pitiáner bosszantás már inkább: van, akinek pont most nagyon fontos tovább tartania az óráját, nehogy időben bejussunk a terembe. Az ELTE-n járunk, ugyanis az egyetem adott helyet Schlett István legendás életművének bemutatására. A szerzővel G. Fodor Gábor, a Századvég Alapítvány elnöke, a 888.hu főszerkesztője beszélget. Így már világos, hogy kinek szól az időhúzás. A könyvbemutató egyébként az első nyilvános megszólalása a Századvég elnökeként, és mint ilyen, egyben szimbólum is: kiállás a tudomány autonómiája és a mestere által képviselt igazságkeresés szenvedélye mellett.

Különös a kapcsolat Schlett és G.Fodor között, ugyanis nemcsak a Tudomány és a Politika találkozik a személyükben, hanem Mester és Tanítvány is.

A tudomány istenét nem tudja szolgálni, ő a politika démonaival küzd – mondja. Õszintén beszél kapcsolatukról, szerinte az a mester, akit nem próbálnak meggyilkolni, nem is igazi mester, és az a tanítvány, aki nem próbálja meggyilkolni mesterét, nem jó tanítvány. „István még él, így a kudarcomról is beszélek most” – mondja.  

A kötet címe „A politikai gondolkodás története Magyarországon”. Önfegyelmet gyakorol, nem engedi, hogy a politika beszivárogjon oda, ahova amúgy nem való: a tudományba. Schlett világosan beszél a két erő különválasztásának fontosságáról.

Szerinte a politikai gondolkodás sokkal egyszerűbb, mint amilyennek sokan beállítanák. Arról van szó, hogy különböző tevékenységformákhoz különböző gondolkodási formák tartoznak. Az ő kérdése inkább az, hogy hogyan és miért úgy gondolkodnak a politikusok, ahogy? Merész kijelentést tesz: „Meggyőződésem szerint, a politikusok mielőtt cselekednek, gondolkozni is szoktak.”

Hogy hogyan ítéljük meg őket ezért, az már egy másik kérdés. Schlett szerint lehet ítélkezni a politikusok felett morális kérdések mentén, de ez nem visz közelebb a megértésükhöz. Ha „csúnya” egy politikus, amikor az erkölcs oldaláról vizsgáljuk – például hazudik –, az mit mond el a politikájáról? Semmit. Ettől még lehet jó politikus.

Fel sem merül benne a moralizáló kérdés, hogy jó vagy rossz a politika. Õ arra kíváncsi, hogy milyen, hogyan működik. Egy tudósnak nem feladata a megítélés.

Schlett szerint a politikai gondolkodás cselekvéshez kötött. Minden időnek és minden cselekvésnek megvannak a maga gondolkodásformái. Nincs olyan, hogy a mérsékelt jó, a radikális pedig rossz vagy fordítva. Németh László után szabadon: „Ezeknek nem igazuk van egymással szemben, hanem idejük”.

A politika egy tisztességes dolog – mondja. Lehet tisztességtelenül is végezni, ahogy bármilyen más munkát.

A harcosokat pedig tisztelni kell. „De én nem háborúba indulok. Fegyverzajban hallgatnak a múzsák.”

Ezeknél a mondatoknál gondolta úgy a hallgatóságból a baloldali politikai elemző, Böcskei Balázs, hogy itt az idő a távozásra. Pedig nem ártana, ha a politikával foglalkozók tanulmányoznák Schlett István szavait.

Schlett István egy világítótorony az egyetemen. De ma már a világítótornyokat is ki kellene világítani – mondja G. Fodor. A hallgatók ugyanis beleütköznek a világítótornyokba, de nem tudják, hogy minek mentek neki. Tragikusnak látja az egyetemek sorsát, szerinte lassan örökségvédelmi kérdéssel nézünk szembe. Schlett egyetért, nehezményezi, hogy az elmúlt években a politika beszivárgott az egyetem területére. „Én úgy gondolom, hogy az egyetemre a tudomány való. Nem a politika!” – mondja. Nehezményezi, hogy újabban politikailag korrektnek kellene lennie.

G. Fodor szerint Schlett az igazi utolsó mohikán. Schlett nem cáfol, szerinte az egyetem egy luxustermék. Ha pedig nem sikerül fenntartani, akkor legalább rezervátumot kellene csinálni belőle, ahol az ilyen utolsó mohikánok még el tudnak bóklászni.

G. Fodor felteszi a kérdést: Hol vannak a világítótornyok? „Hol vannak azok, akik bevezetik az alázat leckéibe a hallgatót?” Schlett szerint pedig a következő kérdés, hogy mégis honnan nőhetnek majd ki. GFG szerint a géniusz kinő akkor is, ha kedvezőtlenek a feltételek. Sőt, akkor nő ki igazán. A vita végül lezáratlan maradt.

„Azt javaslom, vigyétek haza a súlyt!” – javasolja befejezésképp G. Fodor. Tehát teher alatt nő a pálma.