Röhrig Géza: a népirtást nem szabad elfelejteni
2016.03.03. 22:18
A forgatás negyedik-ötödik napjától volt olyan érzésem, hogy valami mágikus módon képződik, mintha a filmen lenne egy áldás, egy furcsa hátszél."
- mondta Röhrig Géza a 2. Magyar Filmhét keretében rendezett pódiumbeszélgetésen.
A forgatás egyfajta másállapot volt, mindenki részéről koncentrált erőfeszítést tapasztaltam: bár nagyon meleg volt, még a statiszták sem lázadtak fel"
Azt is elmondta, hogy először egy másik szerepet szántak neki, nem Sault. A világszerte ünnepelt színész arról is beszélt, hogy másfél hónappal ezelőtt találkozott Los Angelesben először a túlélő Sonderkommando egyetlen élő tagjával, egy thesszaloniki zsidó férfival.
A felszabadulást száz sonderkommandós élte meg, közülük mára egyedül ő maradt, akkor 24 éves volt, most 93. Elmesélte nekem, hogy 1944 novemberében érkezett Auschwitzba, a görög napsütésből a mínusz 10 fokos hidegbe; a krematórium feletti térben helyezték el őket, ott volt meleg. Látta a filmet, minden pénteken felhívom...tulajdonképpen barátok vagyunk"
Egy kérdésre válaszolva elmondta, a forgatás döbbentette rá arra, hogy Auschwitzban nem számított, ami a mindennapi életben meghatározó: hogy nézünk ki, milyen a bőrünk, a hajunk, a testméretünk, a családnevünk, a kapcsolataink, az anyagi helyzetünk. "Jó lenne, ha olyanok lennénk, mint a fák, mert akkor legalább a négy évszak egyikében nem számítana, ha kevésbé jóképűek vagyunk".
A népirtást nem szabad elfelejteni, másrészt beleőrülni sem szabad - nehéz megtalálni a helyét a tudatban."
- jegyezte meg Röhrig Géza.
Kitért arra is, hogy bár annak idején filmrendezőként végzett, nem szándékozik rendezni. Nem foglalkoztatják, azok a lehetőségek, amelyeket az Oscar-díj hozott számára.
Azokon az ajtókon, amelyek nekem most kinyílnak, nem akarok besétálni"
(MTI)