Gyönyörű mese egy kedves, naiv lányról, aki afféle önjelölt jó tündérként segít a Montmartre lakóin. Jutalma nem marad el: rátalál a szerelem. Csodálatos, szívmelengető film az Amélie, amely csodálatos, varázslatos helyként mutatja be Párizst. Megtekintése most különösen ajánlott.

Baz Luhrmann 2001-es filmje több szempontból is fontos számomra. Egyfelől ráébresztett arra, hogy a musical nem feltétlenül rémes műfaj, sőt. Másfelől öröm volt nézni Nicole Kidmant, ahogy komoly színésznővé érik Satine szerepében. Happy end viszont nincs, még mielőtt...

Woody Allen hagyományosan minden évben kijön egy új filmmel, ezek közül azonban sajnos nem mindegyik sikerül olyan jól. Üdítő kivételt képez a Mester legutóbbi alkotásai közül a 2011-es Éjfélkor Párizsban. A film fő mondanivalója talán az, hogy soha senki nem elégedett azzal a korral, amelybe született, holott ki kellene élveznünk az életet. Közben csodás képeket látunk Párizsról, ember legyen a talpán, aki ne akarna azonnal foglalni egy jegyet.

Linklater romantikus trilógiájának középső darabja méltó folytatása az 1995-ös Mielőtt felkel a napnak. A sorozat darabjai egyenként is megállják a helyüket, de a lényeg épp az, hogy soron követhető, mennyire mások vagyunk, mennyire másként éljük meg a szerelmet 20, 30 és 40 év körül. Nézzétek meg mindet, érdemes.

A bemutatásakor nagy indulatokat kiváltó, mára kultikussá vált Bertolucci film explicit szexjeleneteivel az 1970-es évek elején még jócskán kiverte a biztosítékot, manapság persze már egyáltalán nem számít tabudöntögető alkotásnak. (Mi számít annak egyáltalán?) A lényeg pedig nem is a szexen van, hanem épp azon, hogy az igazi lelki fájdalmat az eszetlen szex sem csillapíthatja. Szép, megrendítő dráma, fantasztikus színészi alakításokkal.

Buñuel fimjében a jólétben és semmittevésben unatkozó gyönyörű háziasszony mazochista vágyait egy luxus bordélyház prostituáltjaként próbálja csillapítani. A szürreális filmművészet egyik remekműve a világszép Carherine Deneuve-vel a főszerepben.

Scorsese 2011-es öt Oscart bezsebelő alkotása egy szép és kedves mese, amihez páratlan látványvilág társul. A ‘30-as évek Párizsában mi is újra gyerekek leszünk, ahogy a két főszereplővel együtt próbálunk fényt deríteni Hugo legféltettebb kincsének titkára.

A listám végére egy olyan filmet válaszottam, ami az első helyen álló Amélie tökéletes ellentéte. Ennek oka, hogy Kassovitz filmjének mondanivalója sajnos aktuálisabb, mint valaha. Többet nem is írok róla, ha még nem láttátok, nézzétek meg mielőbb.