Az HBO múlt hét hétfőn elindult sorozatát sokan máris a Trónok Harcához hasonlítják. Az biztos, hogy a csatorna ezúttal sem spórolt semmin: világhírű színészek, lélegzetelállító látvány és izgalmas történet gondoskodik arról, hogy ez a furi western-sci-fi hibrid kiemelkedjen a 2016-os őszi sorozatos mezőnyből.

Dolores Abernathy unalmas hétköznapjai éli a vadnyugaton. Reggelente vált néhány szót az édesapjával, majd belovagol a közeli városkába, hogy beszerezze amire a családnak szüksége van. Egy ilyen látogatás alkalmával találkozik Teddy-vel, akibe menten beleszeret a világot amúgy is rózsaszín ködfelhőn át szemlélő lány. Az élete azonban gyökerestül felfordul, amikor banditák dúlják fel otthonát, segítségére siető szerelmét kivégzik, őt pedig brutálisan  megerőszakolják. Egy ilyen trauma egészen biztos tönkretenné bármelyikünk életét. Dolores azonban nem más, mint egy tökéletesre formált android, akinek egyetlen feladata, hogy a kiváltságosok számára létrehozott különleges parkban teljesítse az ide érkezők vágyait. Minden egyes nap végén kitörlik a memóriáját, rendbe hozzák a külsejét és eltüntetnek minden gyanús nyomot, így Dolores minden reggel egy szép, új napra ébred - bármiféle emlék nélkül arról, hogy milyen szörnyűségek történtek vele. Igen ám, csakhogy egy frissítés miatt egyes lakók (így nevezik a parkban “élő” androidokat) furcsán kezdenek el viselkedni: emlékezni kezdenek.

via GIPHY

Dolores tragédiája csak az egyik történetszál, amit megismerhettünk a 10 részes évad első két részében. A fekete ruhás férfi, a háttérben folyó munkálatok, a robotok teremtői és a parkot üzemeltető cég közötti nézetkülönbségek mind-mind külön sztorit alkotnak. A könnyednek korántsem nevezhető sorozat olyan kérdéseket feszeget, hogy lehet-e következmények nélkül Istent játszani, lehet-e együttérezni élettelen (de mégis emberi) gépekkel, és hogy az ember valódi énje bújik-e elő, ha bárkivel bármit megtehet.

Nem állítanám, hogy már az első rész után behúzott volna a sorozat, viszont azon kaptam magam, hogy gyakorta gondolkozom a látottakon és tagadhatatlanul megragadott a hangulata. (A True Detective első évadának első három részében éreztem kb. ugyanezt.) A második rész után ez az érzés csak még erősebb lett és alig várom, hogy a fejemben cikázó kérdésekre választ kapjak: Mi lesz, ha megjelenik a vallás ebben a kitalált világban? Mi lesz, ha a robotok végleg öntudatukra ébrednek? Lesz-e olyan robot, akit nem érint a vírus? Eljut-e a játék legmélyebb szintjére a fekete ruhás férfi? Vannak más parkok is? (Az eredeti filmben a középkorba és az ókorba is el lehetett utazni.) Milyen felsőbb célja van a parkot üzemeltető cégnek?

Kérdés tehát akad bőven, meglátjuk lesznek-e rájuk válaszok is, vagy túl nagyot álmodtak a sorozat készítői. (Többek között az a J. J. Abrahams, aki anno a Lostnál alaposan felbőszítette a rajongókat a megválaszolatlanul hagyott kérdésekkel. Bízom benne, hogy ezúttal nem vernek át minket.) Az biztos, hogy nálunk a Westworld fix program lesz a következő hetekben.