Interjú egy szép és fiatal biciklis futárral, Timivel, aki jól érzi magát Magyarországon és pozitívan látja a jövőt.

Itt van egy fiatal lány, akivel hetente találkozunk biciklis futárként. Hogy van ez?

Az állatorvosi egyetemre jártam két évig, úgy éreztem, hogy kell egy kis szünet a tanulásban. Szeretek biciklizni, így jött, hogy kipróbálom magamat biciklis futárként. Gyakorlatilag összekötöttem a kellemest a hasznossal. Januárban kezdtem el dolgozni, télen ez ugyebár nem volt egyszerű, rengeteget is kellett tekerni, de hamar belerázódtam. Természetesen szeretnék később visszamenni az egyetemre, hogy befejezzem a tanulmányaimat. Állatorvos szeretnék lenni, ez az eredeti tervem.

Mikor döntötted el, hogy állatorvos akarsz lenni?

Hetedik vagy nyolcadik osztályban döntöttem el, hogy állatorvos szeretnék lenni. Nagyon szeretem az állatokat, jól ment a biológia is, úgyhogy kézenfekvőnek tűnt a választás. Hétvégenként pedig egy kutyaiskolában is besegítek. Ezt nagyjából hét évvel ezelőtt kezdtem el a kiskutyámmal, végig jártuk a tanfolyamokat, végül pedig ott ragadtam.

És mikor pihensz?

A pihenésre nem sok időm jut, hétköznap dolgozom, emellett rendszeresen járok futni, karatézni, hétvégén pedig ott van a kutyaiskola. Egyfolytában mozgásban vagyok. Havonta egyszer kétszer azért eljárunk bulizni a barátnőkkel.

Te, hogy látod, milyen ma 22 évesnek lenni Magyarországon? Sokan külföldre mennének, te hogyan képzeled el a jövődet?

Jól érzem magamat itthon, inkább Magyarországon képzelem a jövőmet. Nekem is megfordult a fejemben, hogy külföldön dolgozzak egy-két évet, de véglegesen nem költöznék ki. Egyfajta kalandvágyból és a nyelvtanulás céljából vonz csak a dolog. Azt gondolom, hogy itthon is boldogulhat az ember, hogyha akar. A környezetemben többen mondogatták, hogy külföldön szeretnének dolgozni, de még mindig itthon vannak.