Az Országházban délelőtt megemlékezést és nemzetközi tudományos konferenciát tartottak. A Gupvi, gulág – magyarok a szovjet lágerbirodalomban 1944/45 – 2019/20 című rendezvényen köszöntőt mondott Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke. A konferenciát Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke és Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára nyitotta meg. Nyitó előadást tartott Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

A kommunizmusnak nincsenek hősei, csak áldozatai – jelentette ki a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából, hétfőn Budapesten.

MTI/Szigetváry Zsolt

Kovács Zoltán a szovjet megszállás áldozatainak III. kerületi emlékművénél tartott eseményen azt mondta: kötelesség az áldozatokra évről évre, sőt napról napra emlékezni, hiszen ha nem ezt tesszük, „a legalapvetőbb bűnt, a mulasztás bűnét követjük el”. Emlékezés nélkül „nem lehet büszke, integráns, a maga hagyományaihoz ragaszkodó ás azokhoz magát következetesen tartó közösségeket építeni” – hangoztatta.

Az életének 99. évében, hétfő hajnalban Budapesten elhunyt Horváth János volt fideszes országgyűlési képviselőről, „a nácizmus és a kommunizmus elleni küzdelem ikonikus alakjáról” többször is megemlékezve az államtitkár hangsúlyozta, hogy a legnagyobb mulasztás, amit egy ember, egy nemzet saját magával szemben elkövethet, az az emlékezés elmulasztása.

A „legtöbb országot érintő, legkegyetlenebb diktatúra”, a kommunizmus világszerte több mint százmillió halottat hagyott maga után, csak Magyarországon több mint 800 ezer embert érintett hátrányosan – idézte fel. Kovács Zoltán emlékeztetett rá, hogy 1953-ban ezen a napon 1500-an térhettek haza a kényszermunkából, politikai száműzetésből. Az államtitkár a jelenre térve arra figyelmeztetett, hogy a kommunizmusnak megágyazó alapideológia „sok helyen a magát nyugatinak és felvilágosultnak tartó világban reneszánszát éli”. Példaként említette, hogy az Európai Bizottság leköszönő elnöke, Jean-Claude Juncker Karl Marx-szobrot avatott tavaly májusban Németországban.

Kovács Zoltán úgy fogalmazott: „a mi dolgunk, hogy az emléknapokon, és amikor csak tehetjük, emlékezzünk azokra, akik életüket, egzisztenciájukat, családjaikat áldozták fel egy szebb magyar jövő reményében”. Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke arról beszélt, hogy „az idők végezetéig kötelességünk emlékezni és emlékeztetni”.

Povl Bang-Jensenre, az 1956-os forradalom eseményeinek feltárására létrehozott ENSZ-különbizottság tagjára emlékeztek hétfőn a rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájánál, a dán diplomata emlékoszlopánál.

Németh Zsolt, a Fidesz frakcióvezető-helyettese elmondta: a rejtélyes körülmények között meghalt diplomata holttestét hatvan éve, 1959. november 25-én találták meg egy New York-i parkban. Kiemelte: a magas rangú ENSZ-diplomatát azért hurcolták meg, mert megvédte az 1956-os forradalom tanúit. Azzal, hogy a neki nyilatkozó, külföldre menekült magyarok adatait – az ENSZ-ben dolgozó KGB-ügynököktől tartva – nem volt hajlandó átadni, több száz embert mentett meg. A külföldön tanúskodók Magyarországon maradt hozzátartozói ugyanis mind „potenciális áldozatokká” váltak volna Povl Bang-Jensen határozott kiállása nélkül – tette hozzá.

A politikus párhuzamot vont Povl Bang-Jensen és Raoul Wallenberg között, hangsúlyozva, hogy mindketten magyar embereket mentettek, mindkettejük elismeréséért a mai napig küzdeni kell saját hazájukban, és mindkét diplomata sorsa tisztázatlan még mindig.

A magyar társadalom, a magyar közélet fontos feladata, hogy mindent megtegyen ezeknek az embereknek a magyar és nemzetközi elismerésérét – tette hozzá Németh Zsolt.

Nagy András történész, Povl Bang-Jensen életének kutatója ismertette: a dán diplomatát a magyar forradalmárok melletti kiállása miatt eltávolították az ENSZ-ből, megalázták, bolondnak nyilvánították, de ezután sem adta fel harcát.

A történész elmondta: idén nyáron megnézhette a Povl Bang-Jensen haláláról szóló FBI-aktákat, és ezekből kiderül, a titkosszolgálat tudta, mi történik, és azt is, hogy a diplomata halálának körülményeit nem nyomozta ki a rendőrség, mégsem tettek semmit.

Mécs Imre, a Bang-Jensen Társaság elnöke arról beszélt, hogy Povl Bang-Jensen a második világháború idején Dánia náci megszállása ellen is tiltakozott, és amikor évekkel később egy másik kis európai nép hasonló helyzetbe került, mint az ő hazája, szívvel-lélekkel melléjük állt, saját ügyének érezve sorsukat.