Az FKgP legismertebb főtitkára 1908-ban született egy baranyai parasztcsalád gyermekeként. Származása nem csak életét, de politikai nézetit is meghatározta. Kovács Béla nem volt magasan képzett, csupán négy elemit és négy polgári osztályt, illetve különböző gazdasági képzéseket végzett. Közéleti pályafutását viszont igen fiatalon kezdte.

Mecsekalján hamar bíróhelyettesi tisztségbe került, 25 éves korában pedig belépett a Független Kisgazdapártba. Kovács rendkívül gyorsan mászott fel a ranglétrán, 1939-re már országos ismertségre tett szert és ő lett a párt főtitkárhelyettese.

A második világháború idején következetes politikát folytatott, inkább az antifasiszta és békepárti álláspontokat hangoztatta, ám sokszor kapcsolatba lépett szociáldemokrata politikusokkal, és jó kapcsolatot ápolt a népi írók körével is. Miután Hitler hadserege bevonult Magyarországra, a kisgazda politikus csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz.

Pályafutásának csúcsa egybeesett Magyarország szovjetizálásával. Előbb részt vett a debreceni Ideiglenes Kormány munkájában, majd 1945 augusztusától pedig a párt főtitkára lett. Nagy Ferenc mellett Kovács Béla lett az egyik legnépszerűbb kisgazda politikus.

Kommunistaellenes nézetei azonban komoly veszélyt hordoztak. 1946-ban – annak ellenére, hogy a pártfőtitkár támogatta a fölényes választási győzelem ellenére támogatta a kommunistákkal kötendő nagykoalíciót és a köztársaság kikiáltását – „indexre” került. A politikust folyamatosan érték a kommunista vegzálások, mivel Kovács Béla ellenezte a kommunisták totalitárius törekvéseit, a proletárdiktatúra kiépítésére vonatkozó terveket.

A főtitkár szemében a demokrácia felszámolása baloldalról sem tűnt elfogadható jövőképnek, ezért egyre gyakrabban konfrontálódott Rosenfeld Rákosi Mátyással, és igyekezett megvédeni a Független Kisgazdapárt önállóságát a kommunistákkal szemben. Azonban elérkezett 1947, a „fordulat” éve.

A kommunista Rákosi úgy vélekedett az időszakról, hogy ekkorra a „lényegbevágó változások” a gazdaság terén már megtörténtek, és ugyanezt a folyamatot kell követnie a politikának is.

A kommunista befolyás alatt álló belügyi hatóságok az év elején bejelentették, hogy egy államellenes összeesküvésre bukkantak, melynek résztvevői a köztársaság megdöntését és a Horthy-rendszer visszaállítását tervezték. A Magyar Kommunista Párt a koholt vádak alapján könnyen kiiktathatta a „kritikus” hangokat. Első körben a később kivégzett Donáth Györgyöt, illetve Dálnoki Veress Lajost és András Sándort helyezték őrizetbe, de a „nyomozás” szálai hamar Kovács Béláig jutottak. Az Országgyűlés hiába utasította el a főtitkár mentelmi jogának felfüggesztését – mivel semmilyen konkrét bizonyítékot nem sikerült felmutatniuk Rákosiéknak az államellenes összeesküvés kapcsán, a Vorosilov vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet emberei február 25-én mégis őrizetbe vették Kovács Bélát, majd a Szovjetunióba hurcolták.

A kisgazda politikus hat évig a Gulág fogságában. Később egy moszkvai börtönbe szállították Kovács Bélát, 1955-ben pedig a szovjetek kiadták a magyar kormánynak. Érdekesség, hogy a politikus részt vett Nagy Imre forradalmi kormányaiba, sőt, 1956 után ismét országgyűlési képviselő lehetett volna, ám súlyos betegsége miatt már soha nem térhetett vissza a közéletbe.

Kovács Béla tiszteletre méltó bátorságának emlékére a magyar kormány 2002-ben február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.

(Rubicon)