Tisztázzunk egy dolgot: az ateizmus ugyanolyan vallás, mint bármelyik istenhit. A követői abban hisznek, hogy nem létezik semmilyen isten vagy istenek. Bizonyítékuk azonban nincs erre nézve, egyszerűen csak hisznek benne. A semleges álláspontot istenhit kérdésében az agnosztikusok képviselik, ők azt mondják, nem tudják, hogy létezik-e isten vagy sem, és nem is akarják eldönteni. Nem foglalnak állást a kérdésben.

Az ateisták persze tagadják, hogy az ateizmus vallás lenne, de mégis, ha valaki a világnézetüket megkérdőjelezi, gyakran olyan hévvel és felháborodással támadnak, amit a legelvakultabb vallási fanatikus is megirigyelne. Alkalmi beszélgetések során pedig nemegyszer térítenek, megragadják az alkalmat, hogy a hitükről másokat meggyőzzenek. Gyakran egyfajta kiváltságos elitnek tekintik magukat, akik valamilyen különleges tudás birtokában vannak, míg a többséget megvezetett tömegnek látják. Ez a kiválasztottságtudat pedig szintén vallásos elem a világnézetükben.

A megrögzött ateisták világképe az előző rendszerből itt maradt folyamatos forradalom elképzelésére épül, amelynek keretében a világ maga mögött hagyja a babonás hitvilágot és a vallások tévtanításait, majd végső győzelmet arat a materializmus.

Az ateisták mégis az önámítás csapdájába esnek. A neves Pew Research intézet kutatásai alapján ugyanis az ateizmusba vetett hit évről évre csökken, híveik aránya pedig a világ népességéből egyre kisebb részt képvisel. Vagyis népszerűsége világszinten is fogyatkozik. Egy másik intézet, az IBMR kutatásai szerint 1970-ben a világ 4,5%-a vallotta magát ateistának, 2010-ben azonban már csak 2%, és az előrejelzések szerint ez tovább csökken legalább 1,8%-ra 2020-ra. Vagyis a világforradalom elmarad. Még a liberális nyugaton is ugyanúgy a fokozatos eltűnés vár az ateizmusra, ahogyan például Oroszországban, ahol a Szovjetunió 70 éve nem az ateizmus győzelmével, hanem a kereszténység megerősödésével ért véget.

Minek köszönhető ez a hanyatlás és az emberek kiábrándulása az egykor hatalmas propagandával terjesztett ideológiából?

Az egyik ok a termékenységben keresendő. A kutatások szerint minden kontinensen az ateisták vállalják a legkevesebb gyermeket átlagosan. Ez a megfigyelés pedig az ország fejlettségétől függetlenül igaz, a szegény országokra ugyanúgy érvényes, mint a gazdagokra. Egy társadalom felépítése és egyedi kultúrájának megőrzése közösségi tevékenység, aki nem pótolja magát, eltűnésre van kárhoztatva. A közösségben gondolkodás helyett énközpontú ateizmus éppen ezért zsákutca. Olyan életstratégia, ami hosszú távon nem működik.

A csökkenés másik oka az ateizmus ürességéből fakad. Amellett ugyanis, hogy tagadja az Isten létezését, nem mond semmit a világról, az emberi kapcsolatokról, élet és halál dolgáról.

Ha valakit megdobnak kővel (vagyis ártanak neki, átvitt értelemben), arra a kereszténységnek van válasza („dobd vissza kenyérrel”), sőt, van válasza a szájhagyomány útján terjedő népi bölcsességnek is („szúrd vissza vasvillával”). Az ateizmus az ilyen és hasonló emberi kérdésekről azonban semmit nem mond, semmilyen alternatívát nem kínál. Kizárólag valaminek a tagadására pedig nem érdemes (talán nem is lehet) egy világnézetet felépíteni. Pont az ateizmus (és egyébként a liberalizmus) ürességével szemben állapítható meg, hogy a vallások hatalmas kulturális értékkel bírnak. Iránymutatást és fogódzót nyújtanak az élet dolgait illetően, amelyre az előbb említett ideológiák nem képesek.

Egy időben trendinek számított ateistának lenni, különösen a fiatalabbak körében egyfajta lázadást képviselt, gyakran párosulva valamely (vallásokkal kritikus) zenekar iránti rajongással. Mára azonban az ateista nézetek hangoztatása legtöbbször érdektelenséggel találkozik. A világszintű trend egyértelmű, az ateizmus eltűnőben, ha úgy tetszik kihalófélben van. Népszerűsége 2050-ig tovább csökken az előrejelzések alapján (a Pew Research és mások kutatásai szerint egyaránt).

Biztosan sokan ismerik a történetet arról, amikor Nietzsche 1882-ben kijelentette: „az Isten halott”. Aztán pár évvel később az Isten kijelentette: „Nietzsche halott”.

Az ateisták az elmúlt évtizedekben gyakran hangoztatták, hogy nincs Isten. Talán valamikor 2050 után az Isten körbenéz a Földön és megállapítja: nincsenek ateisták.