Az Én Söröm nevű sör egy kiskunmajsai kisüzemi sörfőzde terméke, kínálata nem túl széles: cseh típusú pils, IPA, APA, meggyes és szilvás sör. Nem hallottam még róluk korábban, ám pár héttel ezelőtt egy nagyobb bevásárlóközpontban kifejezetten a sörkínálat feltérképezése végett néztem körül, ekkor botlottam bele ebbe a sörbe.

Egyszerű, de jó dizájn

Az üvegek külseje nem túl fantáziadús, mindegyik fajta sör ugyanolyan üvegben található, csak a felirat más. Szokásomhoz híven a cseh típusú pils érdekelt a legjobban, abból vettem egy üveggel. Az első, amit le kell szögeznem: döbbenetesen olcsó ez a sör, mindössze 290 forintba került a 0,33-as üveg. Ennyiért is kapni jó söröket, de olyat, ami magát kézművesnek nevezi, nem.

Az Én Söröm cseh típusú pils söre 4,5 százalékos alkoholtartalmú, nem túl testes sör. A kitöltés után feltűnt, hogy alig van habja, ami volt, az is hamar elillant. Ennek ellenére kimondottan szénsavas sörről van szó, ez kicsit már rontotta az élvezeti értékét.

Meglepett ez a szín, de kellemes meglepetés volt ez!

A másik szembetűnő tulajdonság a színe: egy sima lagerhez képest egészen sötét, borostyános. Az íze nekem kifejezetten tetszett, egészen egyedi ízvilággal rendelkezett, a komlóssága a kisüzemi cseh sörökre emlékeztetett. Ami miatt viszont mégis erősnek nevezném ezt a hasonlatot, az az, hogy bár finom, de elég gyenge sör ez, tényleg nem testes, ráadásul a szénsavasság miatt annyira könnyen nem is csúszott. Az íze viszont remek volt!

Némi nem túl különleges, kellemesen kesernyés utóízzel is rendelkezett az a pohár sör, amit elfogyasztottam. A benyomásom összességében az volt, hogy a kézműves sörök között ez nem egy nagy dobás, ellenben a 290 forintos árhoz mérten egy nagyon jó sört kaptam, iható magyar sört ilyen olcsón alig lehet kapni. Más kérdés, hogy ugyanennyiért Magyarországon is hozzá lehet jutni az Az Én Sörömnél jobb cseh sörökhöz, ráadásul 0,5-ös kiszerelésben.

Az irány jó, szeretnék minél több legalább ilyen minőségű magyar sört látni, kóstolni hasonló árfekvésben, mert ez tűnik a legegyszerűbb útnak ahhoz, hogy a magyar sörpiacról amennyire csak lehet, kikopjon a sok kukoricás, enzimes, fémízű lötty, amiket most sörnek hívnak. Sajnos a legismertebb, legnépszerűbb magyar nagyüzemi „sörök” még mindig ebbe a kategóriába tartoznak, ez alól jelent üdítő kivételt (szó szerint!) a Dreher, amely bár nem az összes náluk készülő sörből hagyta el a kukoricát (Kőbányai, Arany Ászok stb.), de az is egy fontos és jó üzenetű lépés, hogy azokban a sörökben már nincs kukorica, amikhez a Dreher a nevét adja. Még az alkoholmentesekben sem!