Sajnos sokan azt hiszik, hogy a szlovák sörök jók. Ennek a tévedésnek a fő okozója az lehet, hogy sokakban nem tudatosult kellően, hogy Csehszlovákia 26 éve szétesett. A másik ok az lehet, hogy a cseh sörök máig elterjedtek a Felvidéken, így tény, hogy olcsóbban kapni jobb söröket Komárom északi oldalán, mint a délin, ám ez főleg a csehszlovák múltnak köszönhető.

Viszont tény az is, hogy a Zlaty Bazant jó sör – a kivétel erősíti a szabályt. Itt vissza is utalnék a címre, ez az egyetlen szlovák nevű dolog, amit nem vagyok hajlandó lefordítani, és nem fogok Arany Fácánt írni, főleg nem kérni, ha úgy adódik. Sajnálatos módon a Magyarországon készült Arany Fácán nevű „sör” egy ihatatlan valami, köze sincs az eredetihez, így maradjunk a Bazant (bázsánt) megnevezésnél (ezzel pedig a cikk elején el is lőttem a címben írt poént, tudniillik a Zlaty Bazant az egyetlen dolog, aminek a szlovák változata jobb, mint a magyar).

A Zlaty Bazant Ógyallán készül, 1995 óta a Heineken égisze alatt. A cégnél büszkék rá, hogy csak környékbeli alapanyagokat használnak fel: erre utaltam az előző rész végén azzal, hogy ez bizony egy erősen magyar vonatkozású sör, hiszen Ógyalla és környéke máig magyar táj, így nyilván ezen a sörön is sok-sok magyar munkás dolgozik.

A Bazant legalapvetőbb formája a 10-es, avagy a zöld dobozos sör, ám a cikkben az erősebb, 12-es változatról lesz szó – a számok természetesen a szárazanyag-tartalomra utalnak. Annyit azért hozzátennék, hogy a „sima bázsánt” egy korszakomban a kedvenc söröm volt, például a 2016-os Eb-n elsősorban ez a sör biztosította a meccshangulatot a meccseken kívül is. Azóta kicsit finomult az ízlésem, és a testesebb, karakteresebb, sőt, mondhatni jobb cseh alapsöröket kedvelem jobban. Igaz, a 10-es Bazant Szlovákiában akciósan akár 40 centért is kapható, ami nevetségesen olcsó. Szomorú és bosszantó is egyben abba belegondolni, hogy ugyanaz a multi gyártja a Zlaty Bazantot és a Sopronit, Ógyalla sokkal közelebb van Budapesthez, mint Sopron, aztán nekem mégis a Soproni jut, ha egy meccsen sörözni akarok, bezzeg Párkányban, ugye...

Az a matrica azért kell rá, mert „aranyos” gesztusként semmilyen magyar felirat nincs alapból a sörgyár termékein úgy, hogy Ógyalla egy magyar város, a mai magyar államhatártól 15 kilométerre északra...

Rátérve a cikk főszereplőjére: a 12-es Bazant Magyarországon is kapható, újabban az egyik nagy áruházláncban egészen elterjedt. Ára 249 és 299 forint között mozog, ami kiváló, a Felvidéken sem kerül kevesebbe akció nélkül, 70-90 cent körüli áron szoktam látni. Az aranyszínű doboz alapján messziről nem egyszerű felismerni, hiszen több hasonlóan csomagolt sört is találni a boltokban.

A 12-es Bazant kitöltve nem mutat semmi extrát, de nem is kell neki, hiszen ez egy nagyüzemi ivósör. A színe pontosan olyan, amit vár az ember, kissé hajaz a borostyánra. Habja nem tartós.

Teljesen átlagos szín és hab

Az íze jellegzetesen édeskés, ez a 10-es Bazantnál is észrevehető, de a 12-es lágyabb, kellemesebb sör. Jól csúszik, testessége egyáltalán nem érezhető, de a 4,7 százalékos alkoholtartalmat (2017-ben váltottak 4,7-re, korábban a 12-es Zlaty 5 százalékos volt) meg lehet érezni, ha több is lemegy belőle. Utóíze enyhén kesernyés, de nem túl tolakodó, éppen ezért (is) csúszik olyan könnyedén.

Ebben a sörben különösen azt kedvelem, hogy nem túl szénsavas, nem „erőszakos”, hanem tényleg lágy, csak azért nem üti meg a jobb cseh sörök szintjét, mert a nagyon enyhe édeskés ízt leszámítva különösebben erős karakterjegyei nincsenek.

Bár nem egy lehetetlen küldetés Magyarországon igazi Zlatyt inni, azért nem is a legelterjedtebb sörök egyikéről van szó, míg felvidéki kirándulások esetében érdemesebb inkább az éppen akciós cseh sörökből betárazni. Ennek ellenére főleg ár-érték arányban tudom ajánlani ezt a sört bárkinek, azoknak pedig, akik szerint a szlovák sörök jók, azt javaslom, mást ne is igyanak a szlovák sörök közül, különben hamar csalódniuk kell.