Az Óbudai Kézműves Sörfesztivál péntektől vasárnapig tartott az önkormányzat és a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének szervezésében. A fesztiválon 24 sörfőzde termékét lehetett megkóstolni, emellett pálinkát és különböző ételeket is lehetett kapni. Az sajnos reménytelen próbálkozás lett volna a részemről, hogy minden standnál igyak, így végül egy teljességre nem törekvő, de azért komoly listát hoztam össze vasárnap estére.

Ahogyan már pénteken a beharangozóban is említettem, a magyar kisüzemi sörök nagyágyúi képviselték magukat Óbudán: itt volt a Fóti, a Szent András, a Rizmájer, a Monyo és még sorolhatnám, így elsőre nem is ugrik be olyan nagyobb és ismertebb főzde, ami ne lett volna ott. Belépő természetesen nem volt (hiszen ez nem egy sznob borfesztivál), viszont csak a fesztivál poharába lehetett sört kapni: ez a korsó (vagy pohár – a négy deci pont határeset...) 650 forintba került, ám két deci sört is adtak hozzá. Hogy mit, az változó volt, nekem szerencsém volt, szombaton ugyanis a Fóti Pilst vagy a békésszentandrásiak meggyes sörét kínálták, így rögtön egy ajándék Fótival nyitottam.

Nyilván közrejátszott az is, hogy pár napja nem ittam már sört, mindenesetre a kezdő Fóti Pils hihetetlenül jól csúszott, nagyon jó sör! Másodikként (vagy ha úgy tetszik, elsőként) a Rotburger szűretlen malátasörét választottam. Továbbra is a kedvencem a pilisvörösváriaktól, bár múltkor (helyben) jobban ízlett, mint most. Ezután jött a békésszentandrásiak APA söre, azaz a Vári Nővérek.

Soha nem ittam még csapon ezt a sört, nem okozott csalódást, de többet vártam tőle. Az elvárásom persze magas volt, eleve Magyarország egyik legjobb sörfőzdéjének egyik legjobb söréről van szó, ráadásul idén többször is ittam Vári Nővéreket üvegből, mindannyiszor imádtam. Ehhez képest a csapolt nekem már túl markáns volt, hiányzott a lágy utóíz.

Szombaton még a székesfehérvári 972 sörfőzde lágerét és a Synthesis hidegkomlósát kóstoltam meg, sajnos egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, különösen a 972-vel voltam elégedetlen. Az utolsó sörnél nem kockáztattam, a Fóti egyik zászlóshajójával, a Keserű Mézzel zártam. Hozta az elvárható magas szintet, hiába 0,4-es adagokat ittam, ezt bizony már bőven megéreztem...

Az árakról annyit érdemes elmondani, hogy sima pilseket 400 forintért is lehetett kapni, a legtöbb sör 700-800 forintba került, azonban voltak olyan – jellemzően felső erjesztésű – sörök, amik 1200-1500 forintba kerültek, az adag minden esetben 0,4 liter volt, a pohár pedig mindenütt két decit jelentett.

Vasárnap ismét kilátogattam a Fő térre, ezúttal összekötve a Kerületke meccsével. A meccs előtt egy Rizmájer pilst és egy HBH pilst ittam: bár nem gondoltam volna, de a kazincbarcikaiak lágere sokkal jobban ízlett, kellemes csalódás volt számomra, hogy ilyen korrekt ivósört csinálnak.

4-kor kezdődött a meccs, amire így is alig sikerült átérnem, eleve nehéz volt otthagyni a sörfesztivált, ráadásul hatalmas sor állt a jegyekért. Ettől még természetesen megérte kimenni, mivel a Kerület gálázott: a tavaly még NB II-es Mosonmagyaróvárt simán lemosták a fiúk, 5–1 lett a vége, és végre hazai pályán is jó szurkolás kísérte a mérkőzést – a csapat és a tábor is átmentette a nagykanizsai formát, sőt, bőven túl is tett azon.

Mielőtt nagyon belemerülnék a meccsbeszámolóba, folytatnám inkább a sörbeszámolót. Visszaérkezésünk után ismét ittam egy sört a Rotburgernél, majd következett a Szent András és a Magyar Vándor. Személyes kedvencem ez a sör, csapolva viszont még soha nem ittam. Csodálatos volt, imádom a békésszentandrásiak hibrid sörét: jó elegye ez a felső és az alsó erjesztésű söröknek, pont ennyi kirándulás kell nekem a felső erjesztés világába, mert amúgy maradnék a pilsenieknél.

Maradtam is a nap további részében, ittam még a Sümegi Sörfőzdétől egy „vadabb” lágert, ami bevallottan egy agyonkomlózott sör. Ez volt számomra az egész sörfeszt legnagyobb meglepetése, kiváló sör, nem vártam ilyen jót. Hozzáteszem, hogy nekem nincs olyan, hogy „agyonkomlózott sör”, a komlóból (ha minőségi) sosem elég. A sümegiek ezzel a sörrel simán hozzák a jobb cseh sörök szintjét és azt az ízvilágot, amit én a legjobban kedvelek, úgyhogy hajrá, főzzenek még sok ilyet!

A végére még egy Kispest-szurkoló barátom kedvéért a Horizont kínálatát is megnéztem, ha már a főzdének és a csapatnak ugyanaz a tulajdonosa. Sajnos a lágerük már elfogyott vasárnap estére, így egy Pale Ale-t ittam, ami nem volt rossz, de olyan nagyon nagy dobás sem, jó volt. Zárásként még a kecskemétiek 12-es pilsét kóstoltam meg, amely egy korrekt ivósör.

Sajnos ennyi fért bele, meg tudnám szokni, ha minden hétvégén lenne egy sörfesztivál Óbudán. Jó volt látni és megtapasztalni, hogy a magyar kisüzemi sörök élnek és virulnak, ráadásul szinte mindenki főz pilst is. Ez szerintem az alap, ha ez már jól megy, akkor van értelme kísérletezgetni. Óbudán ráadásul az árakat is fogyasztóbarátnak nevezhettük, az ilyen kisebb sörfesztiválok jelenthetik a kapcsolatot a nagyközönség és kisüzemi sörök között, ebből kell több!