Korábban beszámoltunk róla, hogy június 19-23. között rendezték meg a 12. Cseh Sörfesztivált Budapesten, a WestEnd tetőteraszán. Bizonyára mindenkinek van kedvenc fesztiválja, nekem egyértelműen ez az!

Már 19-én, szerdán kilátogattam a WestEnd tetejére, hogy megnézzem, milyen az idei felhozatal. Elsőre kicsit csalódtam, mert jóval kevesebb stand volt most, alig pár sörfőzde képviseltette magát, de a legtöbb klasszikus azért fellelhető volt. Nagyon hiányzott a Postřižinské jelenléte, főleg azért, mert ez a Hrabal Söröző kitelepülését jelentette volna – korábban ők itt voltak, most sajnos nem. Az ismertebb cseh kocsmák közül a Pivo képviseltette magát, és persze számos remek cseh sört ihattunk ezúttal is, hiába volt kevés a kiállító.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Az árak a cseh árakhoz mérten borsosak voltak, azonban Magyarországon a kocsmákban sem kapni ennél jelentősebben olcsóbban ilyen minőségű cseh söröket, így a jellemzően 500-800 forint között mozgó korsóárakat elfogadhatónak tartottam, különösen úgy, hogy – más nagyobb sörfesztiváloktól eltérően – sem belépő, sem kötelezően megvásárolt korsó nem volt, így csak a sörökre kellett költeni.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Egy igazi klasszikussal, a Bernard 12-es világos sörével kezdtem. Az egyik kedvenc söröm, néhány kocsmában ugyan kapni csapolva, ám mindig nagy öröm, ha valahol fogyaszthatok ilyet. A 12-es természetesen a szárazanyag-tartalomra utal, alkoholtartalma 4,9 százalék. Nagyon kellemes, lágy sör, jól csúszik, és van némi karakteres utóíze, igaz, az ivósörök között nehéz jobbat találni ennél.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Másodiknak a Svijany szűretlen világos sörét, a Kvasnicákot kóstoltam meg. A Svijany egy kisebb cseh sörfőzde, de igen híres, amit a rendkívül finom termékeinek köszönhet. Már legalább négy-öt fajta sörüket ittam, de a szűretlen eddig kimaradt. Nem csalódtam ebben sem, érezhető volt a Svijanytól megszokott enyhén édeskés utóíz is, mellette a szűretlen sörökre jellemző ízvilág dominált, csak jót tudok róla mondani.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Harmadiknak a Primátor következett, ami talán a legismertebb cseh sör a nagyon mainstream vonalat (Pilsner, Krusovice, Budweiser, Staropramen, Kozel) leszámítva. Sima világos sörük hozta az elvárható minőséget, ezzel is az volt a legnagyobb bajom, hogy hamar elfogyott.

Negyediknek jött a Konrad, ami semmi extrát nem jelentett, pusztán „csak” egy jó cseh sör. Azt követően viszont egy különlegességet ittam, a Černá Hora mézes sörét, a Kvasart. Ezt csapon itthon nagyon-nagyon ritkán lehet inni, pedig merem állítani, hogy a világ legjobb mézes söre. Tipikusan záró sör, testesebb és erősebb, mint egy sima világos, de a mézes íze miatt ez nem tűnik fel.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Még egy standot emelnék ki, ez pedig a Bocskai Freedom pultja volt. Ez egy hajdúnánási sör, az egyetlen nem cseh sör ezen a fesztiválon. A poén kedvéért megkóstoltam tőlük is egy sört, a bio lágert – az egyetlen világos sörüket, ami kapható volt. Az, hogy mitől bio, természetesen nem derült ki az ízéből, ami egyébként egészen egyedi, karakteres volt. Érezhetően nem volt olyan lágy, mint a cseh sörök, de minőségi, szomjoltó sörnek tökéletes.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Az idei cseh sörfesztiválra kicsit rányomta a bélyegét az időjárás, talán egy olyan nap sem volt, amikor ne esett volna. Ettől még láthatóan népszerű volt a rendezvény, ami azt mutatja, hogy nagy az igény Magyarországon a minőségi sörökre. Ezt szerencsére egyre több magyar sörfőzde igyekszik kiszolgálni, ám ettől még nagyon előremutató az is, hogy mennyi finom cseh sör érhető el hazánkban.