Ilyen egy jó pálinkafesztivál!
2017.07.04. 17:58
Nehéz dolga van a szervezőnek akkor, ha egy jó pálinkafesztivált szeretne összerittyenteni. Tavaly egy nagyon jó hangulatú fesztivált hoztak össze Boldogkőváralján, és idén sem volt panasz a Gönci Barack Vigasságra.
Pedig egy pálinkafesztivál nagyon összetett dolog: ez nem egy hagyományos gasztrofeszt – és nem is egy bebakúra. Egy pálinkafesztiválon hazánk legfontosabb terméke kerül terítékre, a nagybetűs FOGYASZTÓK ízlelőbimbóinak közvetlen közelébe. A Gönci Barack Vigasságnak azonban van két nagy előnye: az egyik a festői szépségű Zemplén, a másik Magyarország méltán híres pálinkafőzdéje, a Bestillo. Utóbbi kapcsán elég annyit mondani: ez a "kis" üzem az egyetlen olyan pálinkafőzde, mely mind a négy magyarországi Michelin-csillagos étteremnek szállít pálinkát.
A boldogkőváraljai üzem jelenleg 17 fajta pálinkát főz. Leghíresebb terméke természetesen a barack, de a palettán ott találjuk még a málnát, a vadcseresznyét, a kökényt és így tovább.
Ha koncepcióval indul neki az ember egy ilyen pálinkafesztiválnak, akkor abból nagyobb probléma nem lehet. A kulcsa az egésznek csak annyi: semmiképp sem szabad keverni. Szigorúan csak a pálinka, körítésnek pedig elegendő a víz.
Mi a Gönci Kajszibarack Pálinkával indítottunk. Szakértőink közül volt olyan, aki először kóstolta ezt a kajszit, így az ő reakciója nagyon sokat számított. Az első illat után azonban a kolléga rögtön megállapította: nem véletlenül tartják a zempléni vidéket a barack hazájának.
A barackot a Szilva, majd az Alma Pálinka követte. Mindkettőnél megállapítottuk, hogy remek összhangban van az illat és az íz, magyarán egyértelműen fel lehet ismerni, hogy milyen gyümölcsből készült a pálinka. (A vegyigyümik világában ezt sajnos mindig ki kell emelni!)
Az "alappálinkák" után szintet léptünk, és a Piros Vilmoskörte Pálinka következett. Remek zamat, könnyed tálalásban – talán így lehetne leírni a körtét. Egyszerűen zseniális.
Ezután a Cigánymeggyre esett a választásunk, ez sem volt csalódás, bár a szakértői csoportunk itt már megosztottabb volt. Talán azért, mert nem jött át egyértelműen a meggy savanykás íze.
A következő pálinka, amit kóstoltunk, az a Birs Pálinka volt. A házi birseknél azt szoktuk tapasztalni, hogy bár lehet többéves a birspálinka, valahogy mégis a karcos (friss – szerk.) pálinkák zamatát adja vissza. Nos, a Bestillo birse ennek épp az ellenkezője: selymesen kínálja a birsalma esszenciáját.
A birset a személyes kedvencem, a Málna Cuvée Pálinka követte. Ennél a pálinkánál az a "huncutság", hogy míg az illata egyértelműen a málnára hajaz, az íze mégis szőlő. Ez nem egy mesterien összetákolt vegyigyümi, ez egy zseniális nedű.
Tavaly sajnos nem tudtuk megkóstolni a Feketeribizlit, mivel elfogyott. Idén azonban erre is sor került, de sajnos azt kell hogy mondjam: talán ez volt az egyetlen olyan pálinka, melyet a szakértői gárdánk egyöntetűen csalódásként értékelt.
Végezetül nekifutottunk a Vadcseresznye és a Málna Pálinkának is. Egy évvel korábban azt írtam, hogy a málna egyértelmű ízbomba. Nos, idén is az volt, nagyon jól sikerült a főzet. Olyan, mintha épp a bokorról szedték volna le, annyira érezni lehetett a zamatát. A vadcseresznye is zseniális ízélmény, de szakértőink itt is megosztottak voltak.
Az ötödik Gönci Barack Vigasság után azt kívántam, hogy "a kerítés is barackból legyen", annyira jó volt a fesztivál. Idén is ugyanezt kívánom, de annyit hozzátennék:
Ne szálljanak el úgy a fesztiválbelépők árai, mint ahogy az az idén történt.