A Két királynő, azaz Mária, a skótok királynője című filmben összesen két pozítív jelenség van. Az egyik a főszereplőnő Saoirse Ronan játéka, ami valóban példa nélküli (ugyanezt már nem mondhatjuk el Margot Robbie-ról, aki amellett, hogy profin el lett rondítva, sokat nem mutatott). A film másik pozitívuma, hogy hű a történtekhez, azaz források alapján minden úgy történt, ahogyan azt megfilmesítették. Ez viszont nem egy nagy pozitívum, hiszen ha valaki arra vetemedik, hogy történelmi drámát csinál, akkor még jó, hogy nem kívánja meghamisítani a történéseket. Ennyi.

A történet Stuart Mária Skóciába érkezésével veszi fel a fonalat. Stuart Mária V. Jakab skót király és Lotharingiai Mária egyetlen gyermeke volt, VIII. Henrik angol király unokahúga. I. Mária első férje révén a franciák királynője, apja révén a skótoké lett. Unokatestvérével, I. Erzsébet (a szűz királynő) angol királynővel való viszálya egész uralkodását beárnyékolta, ráadásul Erzsébet volt az, aki halálos ítéletét is aláírta. Mindez elég háttértudás ahhoz, hogy ne értetlenül üljünk a moziteremben, ráadásul igen izgalmas téma is, amelyet már nem először dolgoz fel a hollywoodi nagyipar. Mégis mindez mondhatni a háttérben marad, vagy nagyon összecsapva kerül a vászonra,

A film úgy lett reklámozva, mint a két rivális királynő viszályának bemutatása. Fontos részlet, hogy míg Erzsébet világ életében küzdött “önértékelésével” és állítólagos meddőségével - a legendák szerint kedvelte a férfiakat, csupán nem akart férjhez menni, ám többször is teherbe esett, a babákat viszont a középkori módszerekkel elvetette -, addig Mária igazi szépség volt vörös hajával és fehér bőrével. Mindez ugyan benne van a filmben, de eléggé felületesen, mindinkább művészileg ábrázolva, így értelmet nem igazán tudunk hozzá társítani.

David Rizzio olasz származású zenész, udvaronc később személyi tanácsadója és bizalmasa a skót királynőnek. Valóban létező személy volt, akit a királyi udvar férfitagjai összeesküdve, 57 késszúrással végeztek ki. A film valósághűen ábrázolta ezt a történést is egy apró, alig észrevehető csavarral. A Két királynőben Mária újdonsült férje lord Darnley a királynő helyett Rizzioval hálta el a nászéjszakát. Ezek után Mária megbocsáthatatlan haragot érzett férje iránt, akit ezentúl csak a gyermeknemzésre “használt”, minden érzelme - érthető módon - eltűnt iránta. Mindez még nem is lenne felháborító, azonban az udvaroncnak - hiszen nem szabad megsérteni a filmet megnéző homoszexuálisokat - már másnap megbocsát, sőt újra a kegyeltjévé fogadja. A valóság ezzel szemben az, hogy Darnley - akit egyébként a filmben ezek után is férfiak társaságában mutatnak - féltékeny volt Mária legfőbb bizalmasára, és ezért indított merényletet ellene. 

A film másik megdöbbentő jelenete volt, mikor Rizzio női ruhában táncolt az udvarhölgyekkel és a királynővel, majd az is elhangzott az 1500-as évek végi Skóciában I. Mária szájából, hogy:

Na de térjünk át a másik hölgyeményre. Erzsébet királynő valóban magának való ember volt. Apja iránti gyűlölete egész életét beárnyékolta, a férfiakra - ha a forrásokra támaszkodunk - csak úgy tekintett, mint egy eszközre. Egyetlen szerelme volt gróf Robert Dudley személyében, aki a filmben is feltűnt. Állítólag tőle egy gyermeke is született, de még a grófhoz sem volt hajlandó feleségül menni. Érdekes, hogy a feminizmus fogalmát akkor még nem igazán ismerték, mégis léteztek keménykezű nők is. A filmben mégis elhangzik egy mondat, ami hagy némi kivetnivalót maga után:

- mondja Margot Robbie, azaz I. Erzsébet William Cecil (Guy Pearce) főtanácsosnak, hozzátéve:

Érdekes mondatok ezek a 16. századi Angliából.

A film fentebb említett részleteit már csak azért is gondolhatjuk feleslegesnek, mert elveszi a játékidőt azoktól a részektől, amelyek megalapoznák például a két ország közti konfliktust, a katolikusok és a protestánsok közti ellentétek alapját és Stuart Mária skót királynő közel 20 évig tartó angliai raboskodásának, majd kivégzésének okát. 

Nem érthető pontosan a film célja sem. Nem világos, hogy egy nő központú történelmi drámát vagy egy alternatív, társadalmilag színes múltat akart-e a nézők elé tárni. Mindenesetre egyik sem sikerült, ugyanis a végeredmény inkább nevetséges hatást kelt, mintsem érdekfeszítőt vagy elgondolkodtatót. 

Képek: Universal Pictures