A múlt hétvégén tartották a II. Kraft Sörfesztivált Kőbányán, a Főzdeparkban. Szerkesztőségünk egy része kilátogatott, hogy megkóstoljuk, mire képesek a magyar kisüzemi sörfőzdék. A fesztivál ingyenes volt, és poharat sem kellett venni, ez egy nagy pozitívum volt. Összesen nyolc magyar és két spanyol főzde képviseltette magát, mi a magyar söröket kóstoltuk meg.

Maestro Pörge:

Szombaton főleg IPA-kat kóstoltam, öt sörig jutottam, ami egyébként nem kevés, de sajnos sietnem kellett Újpestre. A Mad Scientist standjánál kezdtem, a Smooth Hoperator nevű sörrel. Ez egy kevésbé testes, jól csúszó IPA, ideális volt első sörnek. Azért az érezhető volt, hogy jó minőségű, erős sör, kicsit megéreztem a két decit is belőle.

Másodikként az Uradalmi Sörmanufaktúra IPArozs nevű sörét ittam. Ez egy jóval keserűbb IPA volt, mint az előző, és kicsivel gyengébb is, ennek ellenére jól esett. Külön pluszpont volt ennél a standnál a csapos kis hölgy.

Ezután a Horizont következett, sok jót hallottam már róluk, de az eddigi sörfeszteken elkerültem őket, így az egyik leginkább várt kóstolóm ez volt. A díjnyertes Gentle Bastard IPA-t próbáltam ki náluk, kifejezetten finom, jó minőségű sör volt.

A végére átváltottam a kedvenc típusomra, a pilseni típusú lágerre. A Hedonnál a Balatonvilágosira keresztelt lágert kóstoltam meg, őszintén szólva nem volt semmi extra, "csak" egy nagyon jó ivósör, éppen olyan, ami rettenetesen hiányzik a magyar nagyüzemi sörök kínálatából. Ennél a standnál a zene jelentette a pluszt, Blink 182 ment, amikor kiszolgáltak.

Vasárnap is visszanéztem a helyszínre, ezúttal már kevésbé siettem. Kezdésként rögtön kettőt is ittam a Horizont Hidegkomlózott Lageréből. Ez volt a kedvencem, igazi felsőerjesztésű sör. A nagyüzemi magyar sörök között is a hidegkomlós Dreher a kedvencem, na ez hasonlított ahhoz természetesen, csak éppen klasszisokkal jobb sör.

Aznap még a Monyo és a Rothbeer egy-egy termékét is megkóstoltam. Előbbinél az American Beauty fantázianevű american pale ale-re esett a választásom. Mondhatnánk, hogy semmi extra, hiszen ez is egy világos sör, nem is túl erős, ettől függetlenül elég jól esett, kedvelem az ilyen ivósöröket. A Rothbeer nagyon kedvesen fogadott, egy közlékeny csapos leány mutatta be röviden a söreiket. Végül a Távoli Galaxist választottam, ami egy magas alkoholtartalmú, mégis könnyed IPA. Zárásnak tökéletes volt.

Bokor "csak egy kis blog" Gábor:

Csak a szombati napon volt lehetőségem kilátogatni a sörfesztre. Szent meggyőződésem volt, hogy alig lesznek, mondván kinek van kedve Kőbányára kimenni a külvárosba azért, hogy egy leromlott szocreál gyártelepen igyon pár sört. Bebizonyosodott, hogy a prekoncepcióim abszolút alaptalanok voltak, délután négyre értem ki, és már akkor is legalább százan voltak. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi kiállító lesz, több mint egy tucat helyen lehetett enni-inni. A szervezőknek hatalmas pacsi jár, ugyanis nagyszerűen megrendezték az eseményt.

Rengeteg sörpadot helyeztek ki, aminek köszönhetően nem volt sehol sem tumultus, mindenki kényelmesen elfért. Kulturált megoldás volt, hogy minden asztal szélére szemeteszsákokat húztak, így az üres poharakat volt hova dobni, egy proli módon elhajított ivóalkalmatosságot sem lehetett látni a földön. Már csak abból is látszik, hogy a szervezők kitettek magukért, hogy számos napellenzőt is feltettek, hogy a hozzám hasonló, nagyon fehér bőrrel rendelkező embereknek ne égjen le a nyaka, mint ahogy általában szokott.

Öröm volt látni, hogy sokan családostul mentek ki. A gyerekek szórakoztatásáról is gondoskodtak, ugyanis volt olyan stand ahol extrémebbnél extrémebb gofrikat lehetett kipróbálni, ott rendszeresen hatalmas volt a sor a gyerekek miatt. Ami még nagyon nagy plusz volt, hogy a bankkártyán kívül készpénzzel is lehetett fizetni, nem kellett ostoba módon speciális fesztiválkártyát venni, mint általában az ilyen eseményeken.

Első állomásom a bejáratnál lévő Mad Scientist volt, ami egy barátságos kis kőbányai főzde, ami tavaly kezdte meg működését. A nagy melegre való tekintettel egy könnyebb, hideg Tokyo Lemonade-del indítottam, aminek túl sok citrusos aromája nem volt, de egy könnyebb darab volt, gyorsan le is ment. Ezután Pörge és Nagy kollégával átnyargaltunk az Uradalmihoz, ahol egy Lumen névre keresztelt darabot ittam, ami elég erős, kicsit sűrűbb darab volt.

A legnagyobb meglepetés ezután következett, miután átmentünk a Horizonthoz, ahol japán búzás sört ittam. Mivel még csak hallani sem hallottam róla korábban, nagyon érdekelt, milyen is lehet. A csapos srác még poénkodott is vele, hogy fel fogjuk ismerni, melyik a japán, hiszen az ötször olyan lassan folyik ki, mint a többi. És valóban, legalább három percet vártam, mire megkaptam a három decis adagom, de megérte, hiszen egy kicsit édesebb és sűrűbb volt, ennek ellenére abszolút nem volt émelyítő, sőt nagyon jólesett.

Innen kanyarodtam át a Hedonhoz, aminél egy Credót ittam, ami egy erős IPA stílusú, markáns, erős sör volt, meg is éreztem a végére.

Ezek után már éreztem, hogy valamit enni is kéne ahhoz, hogy tovább bírjak inni, így egyenes út vezetett a Pola Polához, ami remek balkáni kajákat osztogat. Kint volt a feszten a magyarországi burgerforradalom vezére, a Zing is, ám most inkább a egy jó pljeskavicára vágytam. A Klauzál téren is megtalálható étteremtől kétezer forintért lehetett kapni tíz darab szép, kis darab húsgolyót, amihez ajvárt és friss vöröshagymaszeleteket adtak. Nagy pacsi jár azért, hogy egy gyönyörű, parázson sütött, belül olívaolajjal megkent pitát is adtak, ami remek volt.

Miután jóllaktunk átnyargaltunk a Balkezeshez, ahol egy kellemes Hopstert ittam. Az udvarias csaposok kifejtették, hogy ez egy igazi IPA, háromféle komlóval, majd után Citrával hidegkomlózva. A végső eljárásnak köszönhetően kellemesen citrusos aromák is előjöttek belőle, ennek ellenére meglehetősen keserű volt.

Az egyik kedvenc magyar sörömet, a Monyót sem hagyhattuk ki, ahol a Belgian Tripet ittam. Ez egy közepesen erős, világos sör volt és hosszan fejtegették a srácok, hogy a hónapokig érlelik az összetevőket, így lehet az, hogy különösen magas az alkoholfoka. Én csak annyit éreztem, hogy a többinél sokkal fűszeresebb volt, ami persze nem hátrány, hanem különlegesség.

A spanyol Cerveses La Pirata is kilátogatott a Főzdeparkra. Mivel – az országban szerintem egyedüliként – azt vallom, hogy a spanyol sörök általában, de leginkább a Cruzcampo nevű andalúz gyönyör kiváló, úgy éreztem, nem lőhetek mellé egy ilyennel. Sajnos tévedtem, ugyanis a Blackbock messze elmaradt attól, amit vártam. A halálfejlogós főzde terméke elég sűrű, tömör darab volt és az ízvilága sem üdítő, sokkal inkább nyomasztó volt, nehezemre esett meginni. De mit is vártam volna egy halálfejes cégtől.

BigDzsí:

Kőbányaiként elképzelhetetlen volt, hogy kihagyjam ezt a fesztivált, szóval gyakorlatilag három napot itt is töltöttem. Nálam pluszpont a helyszín, amely olyan hangulatot adott a délutáni sörözésekhez, amelyet más fesztiválokon nem kaphatok meg. Hál' istennek, mellélőni nagyon nem lehetett a Krafton, a sörfőzdék tényleg kitettek magukért. Nem hiába az a sok nemzetközi elismerés.

Első nap az "érmes" sörökre mentem rá (persze a többi sem maradt ki), mivel kíváncsi voltam, mely "művek" verik bucira a nemzetközi mezőnyt. A Mad Scientist Smooth Hoperatora elképesztően jó testes IPA. Ezután következett a Rothbeer, itt egy a mezőnyhöz képest "közepesen" erős Red ALE-t ittam, amely nem rossz, de nem hagyott bennem mély nyomot. A sorban következő kiállító az Uradalmi Sörmanufaktúra volt, ők még igazán újoncok a sörfőzés terén, de nem hiába voltak itt – ők az egyértelmű meglepetés. Mind a három nap ittam náluk, de talán az INTRO nevű sör volt a legjobb az összes közül. A következő megállóm a Horizontnál volt, és Maestro Pörgéhez hasonlóan a Gentle Bastard ékkővel kezdtem. Jó sör, de annyira nem éreztem benne a boogie-t. Talán azért, mert ezen a szinten lepkefing szintű különbségek döntenek a sörök között. Õszintén, a Balkezes is ott volt, de komoly élményt nem tudtak nyújtani. Hozták az elvárt minőséget.

Második nap már a kollégákkal közösen nyargaltunk ki a fesztiválra, és rögtön a meglepetés-sörfőzdéhez, az Uradalmihoz mentem. Másodjára a legtestesebb sörüket, a Lumen-t kóstoltam, ami alapvetően nem rossz, de még érnie kell. Aztán ismét a Horizont következett, és mivel még nem ittam búzát, így megkóstoltam náluk. Jól tettem. Zseniális volt! Kicsit később, szintén ugyanitt kipróbáltam a Hidegkomlózott Lagert, és ez szintén nem okozott csalódást. Ezután következett a Hedon, ami pénteken kimaradt számomra. Először egy Charlie Firpóval kezdem – már csak a neve miatt is kíváncsi voltam rá. Nem volt rossz APA, nekem igazán a színe jött be. Kicsit később ugyanitt ittam egy Vertigót is, ami a cég búzasöre. Ekkor egy kicsit meglepődtem, mert bár a Horizont zseniális búzája is ízlett, de ez talán még annál is jobb volt. A Hedonnál egyértelműen ez volt a nyerő. Végül jött a Monyó, a terv pedig az volt, hogy egy testes sörrel hagyjuk el a fesztivált. Mivel Bokor "csak egy kis blog" Gábor kolléga a Belgian Tripet kóstolta, én a második legerősebb sörüket, az Anubist választottam. Qrva jó volt!

Utolsó nap a "maradékokból" szemezgettem, a már említett hidegkomlós mellett megkóstoltam a Gingermeistert, ami a korábbiakhoz képest inkább tűnt üdítőnek, mint komoly sörnek. De ezt nem kritikának szánom, csak furcsa volt a mezőnyben a gyömbéres és mézes Gingermeister. Végül átzakatoltam a Monyóhoz, ahol a Flying Rabbit volt terítéken. Ebben az tetszett, hogy a többieknél tapasztalt amerikai IPA-tól eltért az ízvilága, ezért is maradt meg az élménye.