A népi-urbánus törésvonal összezavarása miatt mentünk el Buda kedvenc retró gondűzőjébe, a Mátra borozóba.

Isteni itt a zsíroskenyér, de péntek este az ember fia és lánya merészebbre vágyik: úgy döntöttünk legyen ma hurka-kolbász.

„Általában lehet itt hurkát enni, de pénteken van jó hurka” – foglalja össze a hely filozófiáját a csapos/tulajdonos/főpincér/köztéri filozófus Gábor.

Érezni a majoránna átható ízét, a kívül ropogós, belül omlós vastag hurka csípős ecetespaprikával, vastagra szelt igazi kenyérrel – műfajilag kétemberes.

De a hurka már csak olyan, hogy kolbásszal kell enni.

Zaftos, fortyogó enyhén csipős kolbász bőven mellékelt mustárral, tormával. Hozzá egy kancsó kimért vörösbor (decije 88 forint), és aztán azt mondod: „kakukk” vagy azt, hogy „hoppá”.

A Mátra borozó törzsközönsége ugyanis ezzel a két indulatszóval zár le szinte mindent: a háttérben duruzsoló tévében pergő amerikai akciófilm amerikai akciójelenetét („ezek úgyis győzni fognak – mert ezek amerikaiak”), a minden formában kirendelt fröccsöt és persze magát az estét.

Két kolbász, egy nagy vastag hurka, savanyúsággal, öt vastag nagy szelet kenyét, fél liter bor, fél liter szóda – 2140 pénz.

Hoppá. Jól van, aludjunk hát.