Európa és Észak-Amerika egyre kevésbé, a világ többi része viszont egyre inkább keresztény. A kereszténység a világ egyik legdinamikusabban növekvő, ám egyben a leginkább üldözött vallása is.

Míg itthon a kereszténységhez köthető vallási ünnepek egyre inkább kiüresednek, és eredeti jelentésüket elvesztve a fogyasztói társadalom ünnepévé válnak, addig a legősibb (Etiópia, Palesztina, Egyiptom) és a legfiatalabb keresztény országokban (Dél-Korea, Fülöp-szigetek) továbbra is nagy hangsúllyal bír, vagy egyre nagyobb hangsúlyt kap az ünnep misztikus, vallási vonala is.

Palesztina

Mivel mással kezdhetnénk, mint Betlehemmel, Krisztus szülővárosával.

Hogyan ünneplik a karácsonyt Jézus születési helyén? „Sehogy!” – vágnák rá legtöbben csuklóból, hiszen Betlehem ma Palesztina területén fekszik, tehát muszlim területen.

A dologban viszont az meglepő, hogy igenis nagy ünnepséget csapnak, mivel

de még a helyi muszlimok is büszkék rá, hogy náluk született Jézus Krisztus, úgyhogy sokan elmennek a karácsonyi körmenetre (annak ellenére, hogy ez egyébként néhány iszlám iskola szerint bűnnek számít).

Palesztin keresztény nők karácsonyi misén

A körmenet végcélja természetesen nem is lehet más, mint a kápolna, amit a rómaiak emeltek Betlehemben ötszáz évvel Krisztus születése után arra a helyre, ahol a szóbeszéd szerint az istálló állt, ahogy József és Mária megszálltak.

Karácsonyi körmenet Betlehemben

A palesztinok három különböző felekezet tagjai, római katolikusok, ortodoxok és örmény ortodoxok, de december 25-e éjszakájára összefognak, és közösen tartják az ünnepséget (annak ellenére, hogy ezt az utóbbi kettő egyébként január 6-án és 7-én tartja).

Egy érdekesség még Palesztinából, amire igazán nem számítanánk:

Palesztinok fújják skótdudából a karácsonyi dallamokat, hálául a briteknek, amiért 1300 év muszlim uralom után felszabadították a területet.

A keresztények így hálálták meg először 1920-ban a briteknek a terület függetlenítését az Oszmán Birodalomtól, hiszen – ha a keresztes háborúk rövid időszakát nem nézzük – a 638-tól kezdve egészen a 20. századig tartó, 1200 éves muszlim elnyomástól szabadították fel őket. Akkor még nem sejtették, hogy mit hoz nekik a 20. század második fele.

Az érdekessége a dolognak, hogy Jeruzsálem izraeli részén sokkal kevésbé elfogadott a karácsony ünneplése, mint a muszlimnak számító keleti felén.

Keresztény ministráns kisfiú a Gaza-övezetben karácsonyi misén

Fülöp-szigetek

Kevesen tudják, de a világ legkatolikusabb országa – Vatikánon és néhány városállamon kívül – nem Európában, de még csak nem is Latin-Amerikába van, hanem Ázsiában. Ez nem más, mint a Fülöp-szigetek.

Az első éjszakai mise az egyik Manilában található templomban. A szigetországban nagyon komolyan veszik a böjtöt melynek utolsó heteiben minden éjjel misére járnak.

A nagy kiterjedésű távol-keleti szigetvilágot még a 16. században, 1571-ben gyarmatosították a spanyolok, és a 333 éves uralmuk olyan erős hatással van jelen a lakosság kultúrájában, hogy a mai napig az Oscar, Pedro és Maria a leggyakoribb filippínó nevek.

Hihetetlen mértékben vallásosak, a lakosság 98 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a vallás nagyon fontos szerepet játszik az életében. Egy-egy pápai látogatás során milliók mennek az utcára.

A Fülöp-szigeteken a karácsonyi szokások nem az európaiból, hanem azzal párhuzamosan fejlődtek ki, hiszen a karácsony megünneplése nálunk is leginkább a 17. században kezdődött, amikorra a terület lakossága szintén kereszténnyé vált. Emiatt a dekoráció és a szokások is nagyban eltérnek a nyugatitól, de még a spanyoltól is.

A Fülöp-szigeteken igen komolyan veszik a karácsonyt, minden szempontból. Természetesen erősen hatottak rá a nyugati, főképp amerikai karácsonyi szokások, ott is piros sapkában érkezik a Mikulás, de a karácsony ünneplése párhuzamosan fejlődött ki az általunk is ünnepelt európai karácsonnyal.

Az egyik fontos eltérés, hogy míg nálunk a karácsonyt megelőző időszak hivatalosan adventkor kezdődik, tehát négy héttel a karácsony előtt, és csak néhány bátor bevásárlóközpont meri betenni a „Last Christmast” rögtön halottak napja után, addig náluk már hivatalosan is megindul szeptember közepén a karácsonyi szezon.

Az advent viszont természetesen ott is létezik, ők az ünnepre való felkészülést a legnagyobb komolysággal veszik. Szokásaik szerint először testileg, majd lelkileg tisztulnak meg.

Előbbi a nálunk is még némileg létező négy hetes böjtöt jelenti, amikor nálunk valóban böjt van, vagyis az éttermekben is gyakran hiába keres az ember húsételt.

Utóbbi viszont, a lelki megtisztulás a böjt végén, december 16-án kezdődik. Ettől a naptól kezdve 9 napon keresztül minden éjszaka eljárnak éjszakai misére, simbang gabira.

Emberek várakoznak, hogy bejussanak a simbang gabira, vagyis az éjjeli misére.

A karácsony ünneplése leginkább a mi szilveszterünkre hasonlít. Az utolsó, december 24-én megtartott éjjeli mise után ugyanis megtörik a böjtöt, összegyűlik éjfél után a család, és hatalmas partit csapnak.

Az ünnepség, melynek neve „Noche Buena” egész másnap reggelig tart, és a visszafogott és elegáns karácsonyi vacsorák helyett inkább egy szilveszteri bulira emlékeztet a sok tűzijáték, lampion és alkohol miatt.

Több tradicionális ételük is van karácsonykor, ezek közül a két leghíresebb a lechin (sült malac) és a bibingka (édes kókuszos rizscipó).

December 21-től megtelnek az utcák sült malacokkal, hiszen ez az egyébként sokfogásos karácsonyi lakoma fő fogása.

Nekik is vannak saját – európai füllel inkább szocialista indulóra emlékeztető – karácsony dalaik, amiket szintén előszeretettel énekelnek.

Etiópia

Szintén nem köztudott, de Etiópia még a Római Birodalom előtt lett keresztény ország, vagyis Örményországgal karöltve a legősibb keresztény országok, nagyjából 700 évvel korábban ünnepelték már a karácsonyt, mint a magyarok, és jó 3-4 évszázadot rávernek a franciákra, németekre és az írekre is.

Etiópia Örményországgal együtt a világ legősibb keresztény országa, jóval a Római Birodalom előtt lett államvallás a kereszténység. Az egész középkor során elszigetelve fejlődött a többi keresztény országtól.

Történelmük, mely rövid időre egybefonódott az európaival a 4. században, teljesen más irányt vett és elszigetelődött az iszlám terjeszkedés következtében. Amikor Etiópia felvette a kereszténységet, akkor szomszédja még a Római Birodalom volt, majd utána még pár száz évig a keresztény bizánci Egyiptom, ám a 7. században teljesen elszigetelődött, majd szép lassan elfelejtődött a többi keresztény ország számára.

Innentől kezdve az első jezsuita felfedezők érkezéséig az európaiak számára csak legendákban létezett, mint „János király országa” a titokzatos afrikai keresztény ország, ahol még a lépcső is aranyból van.

A karácsony hagyománya is ennek megfelelően teljesen elszigetelten fejlődött az európai szokásoktól, de annyira, hogy még a hónapjaik sem feleltethetőek meg az európai hónapoknak.

Etiópiában a karácsonyt nem december 25-én, hanem Tahsas hónap 29-én tartják, ami a nyugati naptárban január 7-nek felel meg. A karácsony neve Genna, és 12 napon keresztül tart, január 19-ig.

43 nappal karácsony előtt, a mi naptárunk szerint november 25-én kezdődik a böjt időszaka, amit „Tsome Nebiyat”-nak hívnak, vagyis a „próféták böjtjének”. A böjtöt ők még komolyabban tartják, mint ami nálunk a hagyomány volt, sok szempontból inkább hasonlít a ramadánra. Még állati eredetű táplálékot sem ehetnek, a koptokhoz hasonlóan teljesen vegán étrenden élnek 43 napig. Ilyenkor bort sem ihatnak.

Karácsony napján tradicionálisan fehérbe öltöznek. Az ekkor felvett ruhát netalának hívják, és a római tógázhoz hasonlóan hordják. Karácsony éjszakáját körjáratra indulnak, ahol papok vezetik körbe a fehér ruhába öltözött híveket.

A karácsonyi rituálé tulajdonképpen egy körmenet, de nem az európai körmenetekhez hasonló, ahol körbe mennek egy-egy településen, hanem a szó szoros értelmében egy spirált járnak be a templomon belül.

A spirál három körből áll, a legkülsőbe a hívek körbemennek egy gyertyával a kezükben, és egyházi énekeket énekelnek, a második körben csendben imádkozva vonulnak, a harmadik, legbelsőbb körben pedig csak a papok tartózkodnak.

A karácsonyi körmenet náluk spirál formájú, melynek közepén csak a papok tartózkodhatnak.

A hagyományos etióp karácsonyi étel a „wat”, ami tulajdonképpen egy tojásos-zöldséges pörkölt, amit a híres etióp kenyérrel/kenyéren, az indzserán esznek.

A karácsonyi időszak, a genna január 19-én véget, ekkor megünneplik Jézus megkeresztelkedését, és elkezdődik az új ünnepi szakasz, a Timkat.

Dél-Korea

Dél-Korea a világ legdinamikusabban növekvő keresztény országa. Napjainkra az ország lakosságának nagyjából harmada-negyede, de egyes mérések szerint fele hívő keresztény. A nagy egyházi ünnepek megünneplése már majdnem az egész lakosság körében szokássá vált, a karácsony pedig mára a legfontosabb koreai ünnepnek számít. A karácsony napja ünnepnapnak számít (ellentétben Japánnal és Kínával, ahol munkanap), és az európaihoz hasonlóan a téli szünet kezdete is.

A karácsony ünneplése természetesen – mivel a kereszténység az országban csak a legutóbbi évtizedekben terjedt el – teljes mértékben a nyugati, főképp amerikai szokásokon alapul, viszont egyik érdekessége, hogy Dél-Koreában ilyenkor minden egyéb nyugati terméket is fogyasztanak, ami az ő kultúrájukban korábban nem volt szokás.

Koreában a kereszténység minden külsőségével együtt érkezett: a Myeongdong katedrális bármelyik európai városban is lehetne.

Emiatt ők olyan, itthon egyáltalán nem karácsonyinak számító dolgot is a karácsonyhoz kötnek, mint például a születésnapi torta, ugyanis sok családban a karácsony csúcsa valóban Jézus kvázi szülinapi tortájának az elfogyasztása.

Az ajándékok szintén hasonlóan a karácsonyfa alá kerülnek, de náluk nem ciki pénzt ajándékozni, sőt, kifejezetten illik is.

Szokás mindenféle versenyeket is rendezni mikulásruhában, maratonokat, bringafutamokat, de még hegymászó és úszóversenyeket is.

Karácsonykor a főváros, Szöul is karácsonyi színekbe öltözik.

Karácsonyfa Szöul főterén.

+1: July Christmas

Ugyan a karácsony csak nálunk északon jelent egyet a havazással, rénszarvasokkal, fenyőfával, de nagyon sok déli féltekén lévő országban, ahol fehér telepesek leszármazottai élnek, hiányzik az embereknek a tél a karácsonyból.

Úgyhogy bár Új-Zélandon, Tasmaniában, a Falkland-szigeteken is nyár közepén, decemberben tartják a rendes karácsonyt, egyre elterjedtebb a „July Christmas”, vagyis a „Júliusi Karácsony”.

Ezen az ünnepen szintén megünneplik Jézus születését, de csak külsőségekben, a inkább a faállítás, díszítés és szánkózás, úgyhogy ez inkább egy gyerekeknek szánt aranyos „karácsonyi” szokás.