Számtalan kultikus gasztro-hely van Magyarországon, de ha pálinkáról van szó, akkor a Zemplén-hegység lankás lejtői igazán kiemelkednek mindegyik közül. Ezen a helyen 2008 óta magyar, 2011 óta pedig az Európai Unió oltalma alatt álló Gönci magyar kajszit termesztik.

Úgy gondolom, hogy kell. Ugyanis egy pálinkánál mindig hatalmas az elvárás: illat, íz és zamat. Hál' Istennek 2016-ra eljutottunk odáig, hogy újra divat lett a pálinkafogyasztás, de ez sajnos hazánkban óhatatlanul azzal jár, hogy az egyre inkább növekvő kereslet miatt romlik a minőség.

Biztos mindenki ismeri azt a helyzetet, mikor egy kedves ismerős beállít egy buliba és büszkén azt mondja: "Kóstoljátok meg a nagyfaterom hápé-ját!" Ilyenkor általában a következő reakciók szoktak születni: "Azt a k888rva, ez rohadt erős", az illedelmes válasz: "Nem rossz" és a kulturált alkoholista felelete: "Ejj, na még egyet?"

Nos, véleményem szerint ez utóbbi reakció hangozhatott el legtöbbször az ötödik Gönci Barack Vigasságon, melyet a Bestillo szervezett. A minőség szinte tálcán hevert, mert a Bestillo az egyetlen olyan pálinkafőzde, amely mind az öt Magyarországon található Michelin-csillagos étteremnek szállít pálinkát. A tálcát pedig szó szerint kell érteni: szerény számításaim szerint 18 fajta nedűt kínáltak a kajszi baracktól kezdve a vilmoskörtén át (talán a legnagyobb ízbombáig) a málnáig!

Mert ugye egy gasztro-fesztiválon "hashtag bulika" is kell, hogy legyen. A szombat esti attrakció az igencsak Németh Sándorra és a Hit Gyülekezetére emlékeztető Kowalsky Meg a Vega volt, melynek szerintem nagyobb volt a füstje mint a lángja. De az őket követő Garamy Funky Staff igazán kitett magáért. Kár, hogy őket már nem sokan hallgatták. És persze, a minőségre adó Bestillo vasárnapra is nagy neveket invitált a rendezvényre: Badár Sándor és Freddie is fellépett, akik hozták a kötelezőt. A hangulatot pedig még a vasárnap hajnalban érkező vihar sem sodorta el.

Úgy gondolom, hogy a vigasság szervezői igazán kitettek magukért. Színes programok - többek között párlatvezetés, pálinka felismerő verseny, a boldogkőváraljai vár megtekintése (és még sorolhatnám...) -, rengeteg helyi kiállító (őstermelők, kistermelők portékája); és nem utolsó sorban az a végtelen patriotizmus, amelyet a helyiektől kaphattam.