A trailert érdemes megnézni, mert az alapkonfliktus világosan kiderül belőle. Egy anyának, Mildrednek (Frances McDormand) megerőszakolták és megölték a lányát, de a helyi rendőrség nem találja a tettest. Mildred nemcsak az igazát keresi, hanem bosszúra szomjazik: a csendes amerikai kisvárosnak, Ebbingnek a határában három óriásplakátra kiíratja, hogy a helyi seriff képtelen megtalálni a gyilkost. Ezzel megszégyeníti a helyben igen népszerű rendőrtisztet. Ebbing népe egy emberként áll ki Willoughby (Woody Harrelson) rendőrfőnök mellett és mindenki, a paptól a fogorvosig az anya ellen fordul, aki azonban hajthatatlan a plakátok eltávolításának kérdésében. Mildred konoksága pedig elindít egy elképesztő erőszakspirált, hiszen egy idő után már nem is az igazát hajtja, hanem a bosszú érdekében átgázol mindenkin.

Bevallom, a film megnézése előtt Martin McDonagh neve nem volt ismerős, picit utánanézve azonban kiderült, hogy 2008-ban ő írta és rendezte az Erőszakik (In Bruges) című zseniális alkotást Collin Farrell-lel a főszerepben. Ez a film szintén teljesen az ő alkotása és ezzel a két filmmel végleg be is lopta magát a szívembe.

A párbeszédek remekül sikerültek, a főszereplőt, Mildredet alakító Frances McDormand már a nézésével is ölni tud, hát még ha megszólal. A filmben remekül van adagolva a humor, és szerencsére abból is a kifinomult fajta, nem a megszokott amerikai fingós poénok váltakoznak a káromkodásokkal – amiből, mindenki megnyugvására, azért így is akad elég.

Az ábrázolt karakterek nem túl bonyolultak, de mégis nagyon színesek, emberiek lettek. Nincsenek jók és gonoszak, mert minden csak nézőpont kérdése. Az elején ott van Mildred, az anya, akinek hihetetlen kegyetlenséggel ölték meg a lányát. Ez nyilván mindenkiben felkelt legalább egy kis együttérzést. Azonban, amikor Willoughby rendőrfőnök elmegy hozzá a plakátok miatt, és elmondja, hogy egyrészt halálos beteg és nincs kedve az utolsó hónapjaiban ezeket bámulni, másrészt pedig mindent megtett, ami csak lehetséges, hogy kézre kerítsék a gyilkost, ám Mildred így is hajthatatlan marad, akkor történik valami. A nézőben ekkor tudatosul, hogy ez nem egy szemétláda, semmirekellő zsaru, akivel szemben nem tisztességes a plakátolás. Mildred pillanatok alatt tragikus anyából bosszúszomjas fúriává változik a néző szemében.

A fenti példa talán valamelyest megvilágítja, hogy a történet hihetetlenül fordulatos és kiszámíthatatlan lett és nemcsak a cselekményében, hanem film által kiváltott érzelmeket illetően is.

A rendező elképesztő magabiztossággal használja a filmes nyelvet, a beállítások, a világítás, a színészek mozgása mind tökéletes összhangban van az adott jelenet mondanivalójával. Ezeket a rendező a végletekig ki is használja arra, hogy a történetben megjelenő nagyon intenzív érzelmeket átadja, például az anyában tomboló felfoghatatlan indulatokat, vagy a bosszú tébolyában azokat a pillanatnyi megingásokat, amikor a külső szemlélő számára is láthatóan Mildred felteszi magában a kérdést, hogy „tényleg megteszem? Megéri? Megérdemli?”. Meg hát!

Ez a film a bosszú természetét mutatja be. A nagy igazságtalanságokból fakadó bosszú pedig nem áll meg egy bizonyos határon, hanem magával ragad és felemészt mindent és mindenkit, aki az útjába kerül. Ez pedig újabb igazságtalanságokat szül, ami tehát beindít egy ördögi kört, aminek sosincs vége. Talán erre utal a film befejezése is.

Mindez persze rengeteg akciófilmnek is a témájául szolgál, de ennek a filmnek éppen az a lényege, hogy nemcsak John Wick esetében működhetnek így a dolgok, hanem a mi mindennapi életünkben és az Ebbingben élő Mildred esetében is. Ez a film azért eredeti, mert ezt a közhelyet egy ötletes csomagolásban kapjuk meg, sok-sok bónusszal megfejelve és ennél azért mélyebbre is szeretne ásni a témában.

A színészi alakításokat nem tudom eléggé dicsérni. Még a mellékszereplők is nagyot játszottak. A filmben felbukkan a Trónok Harca törpéje, Peter Dinklage is, aki ezúttal is kitett magáért. Külön ki kell emelnem Sam Rockwellt, aki Dixont játssza, a rendőrfőnök legközelebbi, hirtelen haragú, rasszista, szemétláda beosztottját. Egyszerűen zseni.

Nem fukarkodtam a dicséretekkel, de igazi hibát nem találtam ebben a filmben. Mindenesetre egy drámáról van szó, tehát aki gigantikus robbanásokat, tengernyi vért és soha ki nem fogyó gépfegyvereket szeret látni a mozivásznon, annak nem ajánlom. Ez egy igényes, fordulatos, jó humorú és érzelmes film a Fórum Hungary forgalmazásában.

IMDB: 8,3

Rotten Tomatoes: a kritikusok 93%-osra értékelték, a közönség 87 %-ra