Churchill híres fultoni beszéde nyomán a nyugati kapitalista államokat és a szocialista blokkot elválasztó műszaki zárat vasfüggönynek nevezték el, mely 1945 után nemcsak ideológiai értelemben, de a gyakorlatban is kettészakította a kontinenst. A szigorúan őrzött határvonalon a hírhedt szögesdrót kerítés mellett aknamezővel és különböző létesítményekkel is próbálták megakadályozni a disszidálást, amire 1956 után nem is nagyon maradt lehetőség.

Miután Gorbacsov 1985-ben – a glasznoszty és a peresztrojka jelszavaival – átalakulást hirdetett a Szovjetunióban, a szigor valamelyest enyhült, de ekkor még csak a bejutás lett egyszerűbb. A mérsékelt nyitást olyan események jelezték, mint például a világhírű Queen együttes 1986-os budapesti koncertje, vagy – ugyanebben az évben – a Mogyoród melletti Forma–1-es versenypálya megnyitása.

A nyolcvanas évek végén aztán a politikai események felgyorsultak – Kádár Jánost 1988 májusában félreállították, és Grósz Károly lépett a helyére –, 1989-ben pedig szinte már követhetetlenné váltak: ez év tavaszán megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, meghalt Kádár, Nagy Imrét rehabilitálták, június 27-én pedig Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter jelképesen átvágták a két országot elválasztó műszaki zárat. Ebben a rendkívüli pillanatban lehetőség nyílt arra, hogy egy kis időre Magyarország alakítsa Európa sorsát, hazánk pedig – a páneurópai piknik révén – ki is használta ezt az alkalmat.

A Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és más ellenzéki pártok 1989. augusztus 19-ére pikniket hirdettek Sopron mellé, melynek fővédnöke magyar részről Pozsgay Imre, a vasfüggöny másik oldaláról pedig Habsburg Ottó lett. Miután a rendezvény az NDK-ban is komoly reklámot kapott, ezen a nyáron még többen érkeztek a Balaton partjára nyaralni, és az itt üdülők később nem is voltak hajlandóak hazamenni.

A páneurópai piknik résztvevői a Sopron és Szentmargitbánya közti földúton, ahol a rendezvény idejére megnyitották a határt | Fotó: MTI

Érdemes volt maradniuk, mert a páneurópai piknik szervezői 1989. augusztus 19-én jelképes határátkelőt nyitottak Sopronkőhida és az osztrák oldalon fekvő Szentmargitbánya között. Miután – felsőbb utasításra – a határőrség nem avatkozott be, a nap során mintegy 600 NDK-állampolgár kelhetett át az osztrák határ túloldalára, hogy találkozzon az NSZK-ban élő rokonaival, vagy egyszerűen csak új életet kezdjen. Bár a következő napokban megerősítették a magyar határ őrizetét, a hiedelmekkel ellentétben nem a hatóságok lépése, hanem az NSZK-diplomaták miatt szöktek át ennyire kevesen, Bonn ugyanis nyugatnémet útlevelet adott az „osziknak.”

A páneurópai piknik a civil kezdeményezés, a viszonylag kevés határátlépő ellenére mégis komoly változásokat eredményezett, a világokat elválasztó drótkerítésen ütött aprócska lyuk felgyorsította a szocialista blokk összeomlását. Ebben a folyamatban jelentős szereppel bírt, hogy Horn Gyula külügyminiszter döntése nyomán szeptember 11-étől megszűnt az osztrák határon álló műszaki zár, és Hegyeshalmon keresztül több ezer keletnémet távozhatott – legálisan – az NSZK-ba.

A nyitást követően Németország erőszakos kettéosztottsága értelmetlenné vált, tehát a rendszerváltás küszöbén álló Magyarországnak komoly szerepe volt a berlini fal – 1989 novemberi – lebontásában, és az 1990 októberében végrehajtott német újraegyesítésben is.

A páneurópai piknik olyan lavinát indított el, mely jelentősen meggyorsította a kétpólusú világ összeomlását és a kelet-európai demokratikus átalakulást. A jelentős eseményre az egykori találkozó helyén ma már számos műalkotás – lélekharang, pagoda, Melocco Miklós és Habsburg Gabriella szobrászok által készített emlékművek – emlékeztet, miközben a kettészakított világ egykori – főleg német – áldozatai számára Sopronpuszta igazi zarándokhellyé vált.

(Rubicon)