November 10-én önkormányzati választásokat tartanak a Felvidéken. Egyre jellemzőbb az a helyzet, hogy színmagyar területeken, főleg Pozsony közelében, a Csallóköz nyugati részén szlovák nemzetiségű jelöltek indulnak el a különböző tisztségekért.

A Felvidék.ma című portál a somorjai helyzetről adott érdekes képet. Elindul a polgármesterségért az a Jozef Bednár, akinek amúgy semmi köze a magyar városhoz, leszámítva, hogy 13 éve ott él. Ennél sokkal fontosabb és zavaróbb, hogy annak a Marek Madaricnak a bizalmasa, munkatársa, aki egy kifejezetten magyarellenes politikus, a szlovákiai politikai életet ismerőknek nem kell bemutatni. A nevéhez köthető a kirekesztő, európai értékekkel nem összeegyeztethető szlovák nyelvtörvény, illetve az a „kedves” üzenet is még a ’90-es évekből, hogy: „Na Slovensko, po slovensky”, ami azt jelenti, hogy „Szlovákiában szlovákul”.

Egy ilyen ember akar polgármester lenni Somorján, ahol még ma is túlnyomó többségben magyarok élnek.

Marie Stracenská magvas gondolatait évekkel ezelőtt írta le, de ma újraolvasva ugyanannyira vérlázító. Stracenská egyébként Somorján indul el képviselőjelöltként a liberális SaS színeiben.

"Tisztelem Gáborka szüleit. Azért, mert nem beszélnek vele az anyanyelvén. Amikor kisbaba volt, még úgy beszéltek vele. (…) Amikor kétéves lett, ez megváltozott. És szlovákul kezdtek el beszélni vele. A kicsi először nem fogadta jól: Ne beszélj velem így. Védekezett és haragudott. (…)

Nagyon tisztelem Gery szüleit is, Majka szüleit is, Eszterke szüleit is, Šimonka szüleit is és sok többi szülőt. Mindenkit, akik egy adott pillanatban abbahagyják a gyerekükkel való anyanyelvi kommunikációt. Nagyon nehéz lehet. Maguk számára nehezítik a helyzetet, de a gyerekeiknek nagyon segítenek. S nemcsak nekik tesznek nagy szolgálatot…"

A téma személyesen is érint, így különösen felháborít. Én ugyan második generációs budapesti vagyok, de két nagyszülőm is a Felvidékről származik, ma is élnek ott rokonaim. Amikor a határon túli magyarságról, az őket érő sérelmekről van szó, mindig sokkal jobban megérint, felháborít, ha a felvidékiekről esik szó.

Jelen témánknál ráadásul szörnyen bosszantó, hogy az ilyen hülyeség mennyire könnyen talál táptalajra a helyi magyarság körében. Sajnos jellemző, hogy sok magyar szlovák iskolába járatja gyermekeit, mondván, úgy jobban érvényesülnek majd. Ez egy hatalmas tévedés és egy végzetes hiba.

Van olyan nyugdíjas tanár rokonom, aki magyarként szlovák iskolában tanított. Nem egyszer, nem kétszer hallottam tőle, hogy mennyit szenvedtek azok a magyar diákok, akiket a szüleik szlovák iskolába írattak. Személyesen próbált erről lebeszélni mindenkit, akit csak tudott, de ez legfeljebb egy-egy esetben segített.

Természetesen fontos az idegen nyelvek tanulása, különösen ebben a szomorú helyzetben, amikor magyarok százezrei élnek idegen impérium alatt. Nem lehet mit tenni, akik ott élnek, azoknak meg kell tanulniuk szlovákul. De attól még nekik a szlovák egy idegen nyelv marad, amit a magyar mellé, a magyar után sajátíthatnak el. Hiszen ők magyarok, magyarul gondolkoznak, magyarul álmodnak, magyarul imádkoznak. Ha ennek ellenére szlovák környezetben kell a matematikát, a történelmet és minden egyebet tanulniuk, akkor bizony sokkal nehezebb sorsuk lesz, sokkal nagyobb eséllyel lesznek rossz tanulók. Ez lenne a jobb érvényesülés?

2018-at írunk, sőt, lassan 2019-et. Sajnálatos módon nem egy esetben még ma is másodlagos állampolgárok a felvidéki magyarok Szlovákiában. Azonban ma már nem ott tartunk, hogy valaki nem érvényesülhet, mert a magyart jobban beszéli a szlováknál, a helyzet igenis javul. A magyar-szlovák viszony még soha nem volt ilyen jó, a keresztény Európa védelme összeköti ezt a két népet, két országot. Ott tartunk, hogy a Szlovák Nemzeti Párt, az SNS (ez a virtigli magyargyűlölő Jan Slota pártja) elnöke, Andrej Danko a magyar szuverenitást védő nyilatkozatot fogadtat el a szlovák parlamentben. A szélsőjobboldali Marián Kotleba a muszlimok és a cigányok ellen lép fel, nem is foglalkozik a magyarokkal, pedig ez sem volt így mindig. A politika tehát nem gerjeszti az ellentéteket, a két nép egyébként pedig soha nem gyűlölte egymást, az ellentéteket felülről szították. De ma nem szítja senki, ezért egyre kevesebb az olyan idióta, aki a magyarokat vegzálja a Felvidéken.

Nem is kell erőszakos asszimiláció, ha egyre több magyar gyermek nő fel úgy, hogy az iskolában, abszurd esetben otthon is szlovák szót hall a magyar helyett. Ha a vegyes házasságokban a gyermekeket szlovákul nevelik. Ha magyar településeket szlovákok vezetik. Ne hagyjátok ezt!

November 10-én szavazzatok a magyar jelöltekre, induljon ő bármilyen párt színeiben. A legfontosabb, hogy ahol magyarok élnek, ott magyarok legyen az elöljárók is.