Az utazást az M7-esen kezdtük, Somogy megyébe így a legegyszerűbb eljutni Budapestről. A Siófok előtti utolsó lehajtóig mentünk a pályán, onnan Balatonszabadin át Ádándra jutottunk.

Innen Siójuton át a 65-ös útra kanyarodtunk, amelyen dél felé mentünk tovább, egészen a megyehatár közeléig, Bábonymegyerig. Onnan Tab érintésével elindultunk Belső-Somogy felé.

Zics után előbb Nágocsra értünk, ahol egy Zichy-kastély a legfőbb nevezetesség. A szomszédos Andocson pedig a Nagyboldogasszony-templom a legérdekesebb épület, amely belülről is impozáns látványt nyújt.

Andocs megnézése után ismét a Balaton felé vettük az irányt. Somogy úthálózata sajnos nem a legjobb, rengeteg zsákfalu van a megyében, a dimbes-dombos tájon kelet–nyugat irányba alig lehet haladni. Andocshoz egyébként nagyon közel fekszik Igal, csak pont az ellenkező irányba, oda a híres gyógyfürdője miatt érdemes ellátogatni.

A Balatonhoz és az M7-eshez egészen közel fekszik Kereki. A falu melletti egyik dombon található egy várrom, Fehérkő vára, míg az északi részen, a Horthy Miklós téren a kormányzó első teljes alakos szobra látható.

Kereki közvetlen közelében látható a Kőröshegyi völgyhíd. Lentről nagyon szép látványt nyújt az ország leghosszabb hídja, a felhajtás is buli volt rá.

Egy rövid szakaszra visszatértünk az autópályára, hogy aztán a 68-as főúton induljunk el újra dél felé. Marcali érintésével Mesztegnyőig mentünk, ahonnan egy mesebeli tájakon kanyargó kisvasút indul.

A kisvasút hétvégente közlekedik, Felsőkakpusztáig. Csak ajánlani tudom mindenkinek a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetet átszelő vonalat.

Mesztegnyőtől északra fekszik Somogy megye egyik legkisebb települése, Hosszúvíz. A faluban 24-en laknak, mindössze egy utcája van, azon is csak elszórtan álldogál néhány ház.

A környék egyszerűen csodálatos, vadregényes erdő veszi körbe a Boronkát, érdemes erre kirándulni. Tömegközlekedéssel is megközelíthető táj, a balatoni vasútvonaltól Marcalin át busszal lehet ide eljutni, miután a Bajnai-kormány bezárta a Balatonszentgyörgy–Somogyszob-vasútvonalat...

A tájvédelmi körzetben van néhány puszta, melyekben alig páran élnek. Ezek közül megnéztünk egyet, Cserfekvést.

Cserfekvés az erdőn át, egy földúton közelíthető meg. Vezet út onnan egy másik apró falucska, Libickozma felé is, ezt viszont nem mertem kipróbálni, Hosszúvíz és Mesztegnyő érintésével visszatértünk a 68-as útra. Marcaliban a Mester étteremben álltunk meg enni, ahol 1000 forintért csülökpörköltet is kapni, csak ajánlani tudom, nagyon laktató volt.

Marcali után Nikla felé mentünk tovább, ahol Berzsenyi Dániel élete utolsó éveit élte le. A faluban emlékmúzeuma is van. Nikla után Táska a következő falu, aminek az egyetlen érdekes eleme a Balatonfenyvesről közlekedő kisvasút volt, de sajnos 2010 elején azt is felszámolták. Balatonfenyvesről most már csak Somogyszentpálra közlekedik kisvasút.

Az utolsó megállónk Buzsák volt, ahol a kápolna mellett Csisztapuszta érdekes még. Itt egy híres fürdő várja a pihenni vágyókat.

Innen Lengyeltótin és Szőlősgyörökön át lehet visszajutni az M7-esre, mi is így tettünk, és Budapestig már meg sem álltunk. Lengyeltótihoz egyébként közel fekszik Somogyvár, ahol egy történelmi emlékhely található arról, hogy Koppánynak ott volt a szállása. Egy faluval arrébb pedig Somogyvámos fekszik, onnan érhető el a Krisna-völgy.

Alapélménye volt az útnak az, ami Lengyeltóti térségében is nagyon kijött, hogy a Balatontól nagyjából az M7-esig, vagy még onnan 5-6 km-ig dél felé gazdag, rendezett falvak találhatóak, délebbre viszont már változatosabb a kép, egy-két nagyon szegény faluba is belebotlottunk. Mindenesetre elmondható, hogy Somogynak ez a része is érdemes arra, hogy minél többen felfedezzétek!