Első megállónk a magyar tenger főváros felőli első komolyabb városa, Balatonkenese volt. A Balaton felé utazók közül sokan órákig állnak nyáron a dugóban, azonban Kenese alig egy órányi távolságnyira van. Õszinte leszek, ez egy erősen szubjektív bekezdés, mivel életem nagy részét itt töltöttem, és sokkal többre tartom Kenesét, mint Siófokot vagy Zamárdit.

A kellemes hangulatú kisvárosban mindent meg lehet találni, amire az ember vágyik. Többek között itt vannak a legjobb fej zöldségesek, akik már messziről köszönnek neked, hogy menj le, nézd meg milyen szép árujuk van. Egyikőjüktől még almát is kaptunk ajándékba, útravalónak. Egy másik kofánál elég drágán, ezer forintért vettünk egy tál epret, azonban később rájöttünk, hogy minden pénzt megért, hiszen ez nem olyan volt, mint amit a multiknál lehet kapni magyar eper néven, hanem elmondása szerint a saját kertjéből vitte ki a piacra, és a brutálisan jó illathoz remek íz társult. Ez volt az egyik legjobb eper, amit valaha kóstoltam.

A várost keresztülszelő Fő utcán van az ország egyik legjobb péksége, a Katica. Van olyan törzsvendég, aki napi másfél órát biciklizik Almádiból, hogy vegyen egy parasztkenyeret. Naponta sok száz veknit sütnek a pékségben, amit alig több mint kétszáz forintért lehet megvenni.

A remek állagú cipóba nem tesznek semmiféle tartósítószert, ennek ellenére még a vásárlást követő harmadik napon is élvezettel lehet azt elfogyasztani. Már a kenyérért érdemes leutazni Kenesére vagy legalább megállni ott. Természetesen nem hagyhattuk ki a város egyéb nevezetességeit sem.

Egyik a nemrég felújított katolikus templom, míg a másik pedig a száz méterrel lejjebb lévő református templom volt. Nyaranta rendszeresen tartanak ott orgonakoncerteket, melyek remek programok az arra vágyóknak.

Természetesen a Balaton a strandolásról szól. Ha el akarod kerülni a kegyetlen tömeget, ami a kenesei városi strandon szokott lenni, remek alternatíva, ha az üdülőtelepnél lévő
Bezerédj strandot választod. Itt jóformán csak helyiek vannak, és mindig van hely a fák alatt.

Fontos megemlíteni, hogy ezen a strandon vannak a legjobb árusok. A palacsintán, a kürtös kalácson keresztül az elmaradhatatlan lángoson át a hekkig mindent meg lehet kapni. A legtöbb vízparti étkezdével az a bajom, hogy késő délután már, mikor kezdenek hazaszállingózni az emberek, bezárnak.

Azonban ez nem így van ezen a strandon, hiszen a nyári sportesemények miatt az árusok gyakran éjszakába nyúlóan nyitva maradnak, hogy a meccseket néző javarészt fiatalokat ki tudják szolgálni. Kevés hangulatosabb dolog van, mint a sötétben hekkezve focit vagy egyéb más sportot nézni.

Bár a pénteki ottjártunkkor a Balaton alig volt húszfokos, azzal elhatározással utaztam le, hogy mindenképp úszni fogok a magyar tengerben. Azonban a strand üzemeltetői ezt másképp gondolták, és legnagyobb elkeseredésemre nem tették be a lépcsőket, így esélyem sem volt arra, hogy bemenjek. :(

és elutaztunk Tihanyba. Mindig meglep, hogy a dombtetőről milyen szép látványt nyújt a Balaton. A zöldön át a türkizkékig sokféle gyönyörű árnyalattal kápráztatja el az arra járókat a legnagyobb magyar tó.

A tihanyi apátság továbbra is lélegzetelállító, azonban már elvi okokból nem mentünk be, ugyanis fizetős, mindennek van határa. A félszigeten amúgy világhírű levendula terem, amit nem is hagyhattunk ki, az apátság aljában lévő bioboltban vettünk is levendulaolajat, darabját ezer forintért, ami kimondottan jó árnak számít.

Az idelátogatóknak csak ajánlani tudom a Rege Cukrászdát, ami a templomtól kicsit feljebb található, remek süteményeik és fagyijaik vannak, bár elég borsosak az áraik. A Tihanyi-félszigeten több napnyi látnivaló van, azonban időszűke miatt kénytelenek voltunk egy órányi bolyongás után továbbállni.

Utunk következő állomása a megyeszékhely, Veszprém volt. A legenda szerint Gizella királynénak Veszprém volt a kedvenc nyaralóhelye, és hogy segítsen a Szent Mihály-székesegyház felépítésében, elajándékozta bundáját. A szóbeszéd az átadáskor azt mondta, hogy "Vessz, prém!".

Minden erre járónak javaslom, hogy már valahol a városközpont közelében tegye le az autóját, ne járjon úgy, mint mi, ugyanis háromszor tévedtünk el, amíg Szent István király és Gizella királyné szobrát kerestük. A barátságos hangulatú városban nincsenek óriási távolságok, könnyen el lehet jutni a legfőbb helyekre gyalogosan.

A szobroktól csodálatos kilátás tárul a város hátsó felére, nem hiába járnak ide turisták tízezrei évente. Ezek után a belváros felé vettük az irányt, ami gyakorlatilag egy hangulatos sétálóutca, egyszer mindenkinek javaslom, hogy látogasson el ide, megéri.

Bő egy évtizede én már jártam a turisták által nemigen ismert Zircen és emlékeztem, hogy egy nagyon hangulatos kisváros egy gyönyörű apátsággal. Nem kellett csalódnom, hiszen minden rendkívül rendezett és tiszta, csodálatosan karban van tartva a környék.

Látszik, hogy foglalkoznak vele. Ottjártunkkor csak pár helyi arc és egy-két turista volt az apátság előtt lévő parkban. Az egész településnek van egy nagyon kellemes hangulata. Irigylésre méltó látni azt, hogy senki sem rohan sehova, nagyon laza város ez, mindenkinek javaslom, hogy egyszer jöjjön el ide, hiszen megéri!