A vadonatúj Félbarna Hidegkomlós Dreher tesztelésével folytatódik a 888 sörenciklopédiája. A Dreher újdonsága még nem kapható mindenhol, folyamatosan terítik, ám árazása a többi különleges Dreherhez hasonló, tehát 300 forint alatt kapható egy doboz ebből a sörből.

A dizájn letisztult, illeszkedik a Dreher többi termékéhez: a doboz törtfehér és informatív, a közepe pedig – a sör várható színnek megfelelően – világosbarna. A felirat szerint háromféle komlóból készült, semmi adalékanyagot nem tartalmaz ez a sör, és elvileg nem olyan keserű, az IBU értéke 21. Alkoholtartalma 4,6 százalék, ez alapján is könnyed sört vártam.

A kibontás és a kitöltés után feltűnt, hogy az illata olyan, akár a sima hidegkomlós Drehernek, nagyon domináns volt a hidegkomlózásra utaló illat. A sör színe tényleg világos barna, olyan, mint egy igazi könnyedebb félbarna söré. Meglepett a tartós, erős hab, ez jó minőséget feltételez általában.

Engem már az első kortynál megvett ez a sör: remek elegyet alkot a hidegkomlózás és a pörkölés, számomra pedig különösen tetszett, hogy barna sörökre jellemző ízvilágot alig érezni, éppen annyira jön át, amitől ez egy különleges sör lesz, nem pedig egy sima hidegkomlós láger. Tényleg kiválóan áll össze a hidegkomlós sörökre jellemző ízvilág és a félbarnákra jellemző enyhe pörkölés. Ha már pörkölés: érdekes, kellemes utóízt kölcsönöz ennek a sörnek, hogy az egyes kortyoknak csak a végén jelentkezik a pörkölt maláta íze.

Ahogy ízlelgettem ezt az újdonságot, egyrészt örömmel nyugtáztam, hogy milyen jó sört főztek Kőbányán, másrészt azon gondolkoztam, hogy ittam-e már hasonlót. A válasz: nem. Teljesen egyedi ez a sör, viszont nem vág fejbe, nem telít el, könnyen lecsúszik.

A Dreher sokat nőtt a szememben, amióta megújult, több jó sörrel rukkoltak már elő, de olyan még nem volt, amire azt mondtam volna, hogy „ez az, ezt simán venném a megszokott cseh söreim helyett az esti meccshez”. A hidegkomlós félbarna Dreher viszont ilyen, ha tartósan hozni fogja ezt a minőséget, akkor nekem nagy kedvencem lesz, és minden bizonnyal nem leszek ezzel egyedül. Egyértelműen a kedvenc söröm a Drehertől.

Egyetlen aggodalmam az, hogy vajon tartósan hozni fogja-e ezt a szintet? Legyünk bizakodóak, reméljük így lesz (tegyük hozzá, hogy volt már ellenpélda több sörnél is), és hónapokkal később is azt mondhatom majd, hogy a kedvenc nagyüzemi magyar söröm a hidegkomlós félbarna Dreher. Legyen így, a szót pedig itt átadom Gábor kollégámnak!

Úgy látszik, mostanában elkerülnek engem az „átlagsörök”. Pörge kollégám, barátom ezúttal egy hidegkomlózott félbarna Dreherrel kínált meg, amit – természetesen – nem utasíthattam vissza. És nem csupán azért, mert – Kunhalmi Ágnes szállóigéjét használva – „törzsgyökeres” kőbányai vagyok, hanem azért is, mert a Drehert mindig is az egyik legjobb magyar sörgyárnak tartottam.

Kedveltem a Dreher Classicot – annak ellenére is, hogy hosszú éveken keresztül kukoricadarával „dobták fel”, jó sörnek tartottam a Dreher Bakot is, és nagyon pozitív véleményem volt az első Hidegkomlósról is, amit egyébként az egyik DreherFeszten kóstolhattam először.

A Dreher sosem volt melós sör. Idehaza mindig is a nagyüzemi, prémiumkategóriába sorolták a kőbányai gyárat. Csakhogy Dreher Antal örökségét is utolérte a valóban minőségi sörgyártás kényszere, hogy tudniillik a fogyasztók már nem feltétlenül kérnek a Balatoni Világos, a Rákóczi, az Arany Fácán és a Rocky Cellar „kényeztetéseiből”, hanem komoly igény van az új, színvonalas folyékony kenyerekre. A Dreher hallgatott a vásárlók szavára, és az egész kőbányai szortimentet felturbózta, Reinheitsgebot-kompatibilissé tette.

2018 óta sorban jöttek ki az új Dreherek (mi is írtunk róluk több alkalommal), most pedig itt van az asztalomon a Félbarna Hidegkomlós.

Egy valami már a kóstolás előtt kijelenthető: Magyarországon nincs még egy nagyüzemi hidegkomlózott félbarna sör. Vagyis hiánypótló az új Dreher. A doboz/üveg dizájnja pedig a szokásos – nem lóg ki az új Dreher-arculatból.

Szisszentve a dobozt/üveget, kitöltve a nedűt viszont egy egészen új világba csöppenünk. 1. Elképesztő habélmény (csakúgy, mint a múlt heti Tiltott Csíkinél), egész egyszerűen tapad a hab a pohár falára, és – hála az égnek – nem igazán akar eltűnni. 2. Nagyon szép, rozsdás arany színvilága van a Félbarna Hidegkomlósnak, amely egy nagyon komoly, s hidegkomlós jellegének ellenére nem egy nyári sört sejtet. Mondhatnánk azt is: ez a Dreher Hidegkomlós szívmelengető őszi, téli verziója. 3. Ízre is az idősebb testvérre akar hasonlítani, de a hangsúly az akar szócskán van. Az extra citrusosság itt is megvan (köszönhetően a Citra komlónak), de nem olyan erőteljes, mint a „szimpla” Hidegkomlósnál. Félbarna jellege elvileg predesztinálná az erősebb pörkölést, az enyhe, füstölt keserűséget az utóízben, de a legújabb Dreher főzőmesterei itt is az arany középutat választották.

Summa summarum: nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de egy kis pörkölés sosem árthat.

A jövő héten már ismét egy szerzője lesz a sörenciklopédiánknak, cserébe viszont két főszereplő is lesz!