Van itt egy nagyon egyszerű történet. Egy fülledt, nyári hétvégi estén a csodával határos  módon előkerült az egyik szekrényből egy Békési Manufaktúra által jegyzett 12 éves MAGYAR(!!!) whisky. Hogy lehet ez? Magyar? Na ne! Váó! Már a felfedezése ilyen hatást váltott ki az ivóközönségből. Ez már önmagában nagy szó. A kíváncsi kóstolgatásból meg alig egy óra alatt fergeteges este kerekedett.

Nem vagyok valami nagy whiskyszakértő, sőt egyáltalán nem értek az alkoholokhoz. Van, amit szeretek és van, amit nem. Ennyire egyszerű a képlet. A szeszes italok köré épülő sznobériákat sosem értettem és soha nem is leszek hajlandó elfogadni hiú filozófiájukat. Egyrészt ízlés kérdése, ki mit szeret, másrészt az élvezeti dolgokat, mint az alkohol, nem kell túllihegni. Ha valami ízlik és jólesik, azt fogyasztani kell. Természetesen módjával. Ha viszont valami olyan jó, mint a Békési Single Barrel, azt bizony a világ tudtára kell adni. Nincs itt szó PR-cikkről vagy reklámról. Magyarok vagyunk, de sokszor magunk sem tudjuk, hogy milyen állati jó dolgokat találunk ki és alkotunk itt, a Kárpát-medencében. Íme egy tökéletes példa a magyar zsenialitásra.

Általános whiskyfogyasztói utat jártam be. Kezdődött tinédzserkorban a hétvégi jégdiszkóban a Balival, amit a Jim Beam és kommersz társai követtek. 20 évesen már megízlett az egy fokkal jobb ír Jameson is, aztán ahogy egyre érettebb és nyitottabb lettem az ízekre, kipróbáltam a skót középkategória jobbjait is, sokáig kedvencem volt a Laphroaig, aztán jött a Bowmore és a Jura. Trump megválasztása óta a bourbonok felé hajlok, közülük is az új kedvenc felfedezettem a Knob Creek.

Már eleve a felismerés mosolyt csal az ember arcára, hiszen mikor hallunk mi magyar whiskyről? Persze, aztán hajlamos arra az ember, hogy legyint, hogy "á, ez úgyis béna lesz", vagy a pesszimistábbakat idézve: "na, már megint egy magyar koppintás, miért nem tudunk végre kitalálni valami eredetit?" Aztán vannak a megrögzött pálinkasznobok, akik "nagymagyarságból" vagy gyermeteg dacból nem hajlandóak semmi mást meginni, csak a nagyfaterjuk által főzött kertvégi kerítésszaggatót. Az imént felsorolt szájhúzó archetípusok fognak a legnagyobbat koppanni, mikor szembetalálkoznak egyszer a Békési 12 éves Single Barreljével.

Ez a whisky ugyanis három meglepetést, három kellemes pofont tartogat: 1. meglepődsz, hogy van magyar whisky; 2. meglepődsz, hogy ennyire jó; 3. meglepődsz, hogy becsiccsentettél, miközben már a negyedik poharat töltöd újra (mert kérsz még, mert tényleg ennyire jó). A plusz egy meglepetés, hogy hamar elfogy, pedig 7 decis. Persze ehhez jó társaság is kell.

A legjobb az egészben, hogy ízében és illatában is eredeti. Ez nem egy füstös skót, nem egy fűszeres bourbon és nem is egy gyümölcsös rozswhisky. Ennek az italnak minden paramétere egyedi, és ami a legjobb, hogy magyar. És ez a tudat még inkább kimaxolja az ital élvezeti értékét. Az üveget kinyitva enyhe, pálinkára emlékeztető, gyümölcsös illata van, íze pedig jóval selymesebb egy skót whiskynél.

Mondanom sem kell, hogy mindenkinek maximálisan ajánlom. Tökéletesen eredeti magyar íz, büszkeség a köbön. Ilyen forróságban egy kocka jéggel nem bűn felfrissíteni. Ha jól értesültem, 2014 óta kapható, viszont nem igazán terjedt el a köztudatban, nem sok helyen volt eddig kapható, hiszen eleve pilot történetként indult. Én szurkolok, hogy magasra törjön ez a magyar sztori, mert a helyzet az, hogy a Békési Manufaktúra Single Maltja kisujjból leiskolázza a skót középmezőnyt, és erősen vetekszik a legrégebbi és legjobb whiskykkel is. Egy újabb példa, hogy nagy dolgokra vagyunk képesek.

És végezetül egy kép a notórius este utáni reggelről (inkább délutánról):