Annak ellenére, hogy engem lenyűgözött a film, biztos vagyok benne, hogy a sajtóban lesznek, akik lehúzzák. A film végeztével az egyik újságírónő így fakadt ki:

Aki komoly akcióra számít, mondjuk afféle új Függetlenség napjára, vagy a Föld Inváziója, csata: Los Angeles (ilyen címet vazeg) című alkotásban megjelenített csihi-puhira, az csalódni fog. Az akció hiányáért azonban kárpótol minket a látvány, a mondanivaló és maga a történet – legalábbis akinek számít az ilyesmi.

A film fő témája az idegenekkel való kapcsolatteremtés. A főhős (Amy Adams) a világ egyik legjobb nyelvésze, akit a hadsereg felkér, hogy segítsen kommunikálni az idegenekkel. Mint az a trailerből ki is derül, a szóbeli kommunikációval való kísérletezés viszonylag hamar kudarcba fullad, ezért a tudósok írásjelekkel próbálkoznak. Erre a hétlábú, polipra hasonlító idegenek kedvezően reagálnak és bonyolult írásjeleket jelenítenek meg. A probléma csak az, hogy ez az írás teljesen más, mint amit mi megszoktunk: az emberi nyelvekben mindig egy jól behatárolható időintervallumra vonatkozik a mondandónk. A múltról, jelenről vagy a jövőről teszünk állításokat, vagy teszünk fel kérdéseket. Az idegenek nyelvében azonban ez nincs így, a mondataik mintha egyfajta időtlenségben lebegnének: úgy kommunikálnak, mintha látnák a jövőt. A filmben elhangzó nagy kérdés, hogy hogyan lehetséges mindez. A válasszal persze totális spoilert követnék el.

Az idegenek űrhajói a világ 12 pontján lebegnek a föld felett néhány méterrel. A film szerint a jóságos amerikaiak konstruktívan kapcsolatot szeretnének teremteni az idegenekkel, míg a gonosz komcsi kínaiak csak madzsongoznak velük, de közben arra készülnek, hogy szanaszét lövik őket, és megszerzik a technológiájukat.

Természetesen az idegenekkel kapcsolatos információk minden országban szigorúan titkosnak minősülnek, így a közvéleményt semmilyen fejleményről nem tájékoztatják. Ennek megfelelően a lakosságon úrrá lesz a pánik. Lázadások törnek ki és tüntetések kezdődnek. Az emberek kirabolják a boltokat, fosztogatások kezdődnek. A pánik lassanként globális méreteket ölt. A tudósokon ez csak növeli a nyomást, hogy mihamarabb eredményeket produkáljanak.

Az indulatok akkor szabadulnak el végképp, amikor a kommunikáció zátonyai között manőverezve sikerül megtudni, hogy miért is jöttek az idegenek. A válasz: „give weapon”, azaz fegyvert adni. Tudósok ebből arra következtetnek, hogy az idegenek egymás ellen akarják fordítani a világ nemzeteit, ezt pedig nem lehet hagyni. Innentől fogva be is indul a sztori.

A filmben fontos szerepet kap a főhősnő előtörténete: születik egy kisgyermeke, de a férje korán elhagyja, és egyedül neveli fel a kislányt. Azonban a lány tinédzser korában megbetegszik és meg is hal, így ez a tragédia beárnyékolja az életét. A történet eme szálában azonban lesz egy oltári nagy csavar.

Amy Adams játssza a főhőst, Louise Banks nyelvészprofesszort, Jeremy Renner pedig Ian Donnelly fizikust, a főszereplő segítőjét, akivel kettesben próbálják megfejteni az idegenek nyelvét. Forest Whitaker a hadsereg ezredesét alakítja. Egyikük játékára sem lehet panasz.

Mindent egybevetve az Érkezés az évtized egyik legjobb sci-fije. Bár nem olvastam az eredeti novellát, készséggel elhiszem a kritikusoknak, hogy a film rendkívül jól visszaadja a novella hangulatát.

Imdb: 8.5