A kevéssé "emberbarát" mai társadalom bezárkózásra és védekezésre ösztönzi az embereket, de a zárt felszín alatt kincsek vannak, ezt mutatja fel a Testről és lélekről című alkotás – mondta Enyedi Ildikó, a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb filmek járó Arany Medve-díjjal kitüntettet munka rendezője szombaton a német fővárosban a díjátadó után tartott sajtótájékoztatón.

A Testről és lélekről egy vágóhíd gazdasági igazgatója és egy minőségellenőr kapcsolatát mutatja be. A két félénk, visszahúzódó személyiséget az köti össze, hogy ugyanazt a visszatérő álmot álmodják; szarvasok egy erdőben, és szeretik egymást.

Enyedi Ildikó kiemelte, hogy filmjében nincs semmi "ezoterikus" és önmagáért való stílusmutatvány. Azt akarták elmesélni, hogy miként birkózik meg két ember egy helyzettel, amely arra kényszeríti őket, hogy kilépjenek megszokott, biztonságos, védett környezetükből és kockázatot vállaljanak az igazi, "teljes életért".

A vágóhíd a mai társadalom "modelljét" képviseli, de nem egy "lekoszlott kelet-európai hely", hanem "takaros, tiszta, jól szervezett, automatizált, ám embertelen munkahely", ahol egyáltalán nem fontos, hogy mi történik a benne dolgozó emberekben. Ez a helyszín jó kiindulópont annak megmutatására, hogy miért annyira zárkózottak az emberek; a környezetük miatt, amely nem ösztönzi őket arra, hogy teljes életet éljenek – mondta a rendező.

A vágóhíd ellenpontja az álombéli erdő, ahol ugyan nehéz fennmaradni, mert kemény, hideg és táplálékban szegény, de lehetőséget ad a teljes életre. A vágóhídra hurcolt szarvasmarháknak pedig az erdőben élő szarvasok a "szabad fivérei és nővérei" – mondta Enyedi Ildikó.

Az Arany Medve díjas rendező arról is beszélt, hogy a "félelmetesen abszurd" környezetben a filmművészeknek a Magyar Nemzeti Filmalap a "sziget", ahol szabadon dolgozhatnak és rendkívül értékes szakmai segítséget kapnak. Hozzátette: nagyon örül, hogy új munkájával beléphetett az alap támogatásával sikeressé vált rendezők közé.

(MTI)