Úgy látszik ez az időszak most a nosztalgiáé a filmiparban, számos múltba révedő produkcióba vágják bele fejszéjüket a hollywoodi filmgyárasok. Amellett, hogy egyre több régi film felújított, friss változata kerül a mozikba, megjelentek a kilencvenes évek legendás sztárjai is. Elsőként Freddie Mercury került „terítékre”, ezúttal pedig Elton Johnt vették górcső alá.

A legendás pop-rock dalszerző, énekes, virtuóz élete nem volt annyira ismert, legalábbis az én korosztályom csak mint a feltűnően színes, bohókás pop-rocksztárt ismerjük, aki a mindig a lehető legfeltűnőbb szemüvegben jelenik meg, és aki Az oroszlánkirály felejthetetlen dallamait keltette életre. No meg onnan, hogy élharcosa az AIDS-betegek megsegítésének és férjével közösen nevelnek két kisfiút.

Paramount Pictures

A Reginald Kenneth Dwight néven született popsztár ugyanis lelkileg meggyötörve, szex-, drog- és alkoholfüggőként jutott fel a csúcsra. Feltűnő megjelenésével, kirívó ruháival valójában arra törekedett, hogy végleg elpusztítsa a félénk, magányos, szeretetre vágyó Reggie-t, hogy a múltat hátrahagyva a világ egyik legismertebb előadójává válhasson.

Egy kisfiú eltorzult apaképe.

A filmben a legnagyobb hangsúlyt Sir Elton John családja kapja. Jobban mondva, a családnak nem nevezhető mikroközössége, amiben felnőtt. Az egész cselekmény gyakorlatilag azzal a kérdéssel kezdődik, hogy mesél a gyermekkoráról. Tehetsége már akkor egyértelmű volt, de eltorzult szülőképe erőteljesen rányomta a bélyeget életvitelére.

A zenei érzék már kiskora óta megvolt benne, háromévesen kezdett zongorázni, és egy évbe se telt, hogy édesanyja hallotta őt, ahogy Winifred Atwell: A korcsolyás keringőjét pötyögteti, hallás után. Már ekkor sejteni lehetett, hogy ebből még profitálni fog. Reginald Dwight bele is vetette magát a zene világába, legfőképpen azért, hogy így meneküljön el toxikus családja elől. Édesapja ugyanis – bár a film után féltestvére cáfolni igyekezett a látottakat – egy merev, hidegszívű ember volt, aki nem sok szeretetet mutatott ki se fia, se egykori felesége iránt. A film mindezt az „ölelés erejével” mutatja be. A kisiskolás fiú legnagyobb vágya, hogy édesapja csak egyszer átölelje, vagy csak egy dicsérő szót kapjon. Apjától viszont mindig hiába várta ezt a szeretetet.

Egyáltalán nem irigylésre méltó élet ez. Nehéz elhinni, milyen mély sebeket okoz, ha egy szeretet nélküli családban nő fel az ember. Azonban ez volt az, ami lehetővé tette neki, hogy örökre beleírja magát a zenetörténelembe. Zenéinek mélysége, az érzelemdús zongorajátéka mind az őszinteséget tükrözik a drog és az alkohol csapdájában szenvedő előadó lelkéből. Ezért is ilyen sikeres még a mai napig.

Paramount Pictures

Jöjjön a tanulság.

Június a Pride hónapja. Azokat „ünnepeljük”, vagyis inkább azok ünneplik önmagukat, akik saját nemükhöz vonzódnak, férfi férfival, nő nővel kézen fogva büszkélkednek kapcsolatukkal és bátorságukkal, hogy „előbújtak” ebben az „elnyomó” világban. Azokat az időket éljük, ahol a homoszexualitás már egyfajta trend, gyakorlatilag egy bizonyos társadalmi csoport névjegye lett.

Azt viszont a liberális fellegvár, az LMBTQ(XYZ)-szellemiség leghangosabb szóvivője, Hollywood is kénytelen beismerni, hogy a homoszexualitás mögött bizony nagyon mély traumák is állhatnak. Mert valóban: vannak, akik trendből, a kulturális hype miatt vonzódnak saját nemükhöz, ám a „régi motorosok” tudják, hogy ennek a jelenségnek mély és komoly pszichológiai okai vannak. Csonka család, eltorzult szülőkép, a szeretet, megbecsülés teljes hiánya mind a megtört lélekhez vezetnek el.

A hollywoodi filmipar ezúttal, akarva-akaratlanul bemutatta, azt miként hagyott nyomot Elton John életén apja ridegsége, az őszinte szeretet szinte teljes hiánya. Bár kétség sem fér hozzá, hogy már 5 éve boldog házasságban él 15 évvel fiatalabb férjével, mégis eléggé árulkodó a tény, hogy talán édesapja miatt vágyott mindig is egy férfi szeretetére, ölelésére. Tőle ugyanis ezt gyermekkorában sohasem kapta meg, így viszont igen.

Meg lehet tehát úgy is „ünnepelni” a szivárvány hónapját, hogy megnézzük ezt az őszinte filmet a legendás popsztárról és elkönyveljük a tanulságokat. De persze lehet ehelyett feltűnősködni az utcán és hangosan éltetni a „másságot”. Kinek mi a szimpatikusabb...

A Rocketmanre tehát nem lehet panasz, élvezetes, színes és rendkívül őszinte. Elton John-rajongóknak egyenesen kötelező!