Május végén érkezett az egyik legnagyobb online videószolgáltatóra a sorozatkedvelők új kedvence, a When They See Us. A négyrészes minisorozat egy megtörtént esetet dolgoz fel a nyolcvanas évek végi Amerikából.

1989 áprilisában brutálisan megvertek és megerőszakoltak egy nőt a Central Parkban. Ugyanazon az estén bevándorló hátterű fiatalok nagy csoportja vágott bele az éjszakába a Manhattan szívében található parkban. A körülbelül harminc főből álló banda tagjai szórakozásból biciklistákat és futókat ostromoltak. A rendőrség azonban meg is jelent és vaktában őrizetbe vett öt fiatalt. Ekkor még fogalmuk sem volt arról, hogy egy futót brutálisan megvertek és megerőszakoltak. Mivel tényleges vád nem volt, az öt tinédzsert haza akarták engedni, ám ekkor jött a telefonhívás, hogy találtak egy halálközeli állapotban lévő nőt. Éppen ott, ahol a fiatalokat elfogták. Legalábbis arrafelé.

Az áldozatra, Trisha Meili Wall Street-i befektetési bankárra brutális állapotban találtak rá. A nő ugyan túlélte a támadást, de a történtekre egyáltalán nem emlékszik.

Az őrizetbe vett fiúkat ekkor kezdték el a megerőszakolt nőről kikérdezni. Több órás fogva tartás után pedig, mivel a fiúknak fogalmuk sem volt miről van szó, a szájukba rágták, amit hallani akartak.

„Tudjuk, hogy nem te voltál, de azt is tudjuk, hogy ezek a srácok voltak, szóval, ha rájuk kened, haza is mehetsz.” Csakhogy ezt mind az öt fiú esetében eljátszották. Ez volt az egyetlen bizonyíték ellenük, azonban ez elégnek is bizonyult a bíróságon.

Yusef Salaamet, Raymond Santanát, Kevin Richardsont, Antron McCray-t és Korey Wise-t bűnösnek találta az esküdtszék és 5-10, az egyetlen 16 éves vádlottat, Korey Wise-t pedig 5-15 éves börtönbüntetésre ítélte.

Kép: IMDb

Az eset már akkoriban is egymásnak ugrasztotta a fehér, hagyományos családi struktúrában élő, és az újabb, bevándorló hátterű, szegényebb, perifériára szorult New York-i embereket. A fehér amerikaiak a brutálisan megerőszakolt nőnek, míg a harlemi feketék a tinédzsereknek akartak igazságot szolgáltatni.

De igazából ez nem is meglepő, hiszen Hollywoodnak éppen ez volt a célja!

A When They See Us az érzelmi zsarolásból építkezik, kollektívan azt érezteti a fehér néppel, hogy aki nem fekete, az rasszista. Totálisan mellőz minden olyan tényt, amivel egy kicsit is negatív fénybe helyezné a bevándorló hátterű amerikaiakat. Pedig ha a dolgok mögé nézünk, az előítélet e felé az öt fiatal felé nem a semmiből jött.

A nyolcvanas-kilencvenes években tetőzött igazán, de gyakorlatilag a mai napig tart a latin- és afroamerikai fiatalokból álló csoportok háborúja. A harlemi bandák pedig kiemelt jelentőséggel bírtak mindig is. A késelések, lövöldözések szinte mindennaposak, az illegális drogkereskedelem tetőzik, szinte minden fiatal (ahogyan amúgy a sorozatban ezt láthattuk is) ezzel próbál meg pénzt keresni. A harlemi bandák elől elmenekülni szinte lehetetlen, kitörni pedig csak nagy szerencsével lehet.

Senki sem kényszerítette egyik fiatalt sem arra, hogy 15 évesen bicikliket borogasson és randalírozzon New York központi parkjában. Sajnos ki kell jelenteni, hogy ez az öt fiatal rosszkor volt rossz helyen.

Kép: IMDb

Ez persze nem menti fel a rendőrséget és az ügyészt sem a pocsék nyomozás és az erőltetett ellenségkép kreálása alól. A sorozat arra is elég nagy hangsúlyt fektet, hogy bemutassa, milyen elszántak voltak a „fehér törvényhozók” az öt fiatal elítélésében. Azt nem tudtuk meg, hogy miért akarják őket mindenáron börtönbe zárni, csupán annyit láttunk, hogy mindent megtesznek az ügy érdekében. Az okok ismeretlenek. Hiszen az nem válasz, hogy mindenki rasszista, aki fehér ugye?! Ja, de.

A sorozat megjelenésével a függetlennek hazudott balliberális amerikai oldalak tömkelege zúdította rá a gyűlöletcunamit Donald Trump amerikai elnökre, egy harminc évvel ezelőtti (!!!) kijelentése miatt. Trump akkor az üggyel kapcsolatban annyit mondott, hogy ilyen esetek miatt vissza kellene vezetni a halálbüntetést és meg kellene erősíteni a rendőrséget.

A sorozatban el is hangzik: „az a gonosz ember meg akarja ölni a fiamat” – mondja az egyik szereplő. Most, harminc évvel később a véresszájú demokraták egyöntetűen bocsánatkérésre szólították fel az elnököt, mert az annak idején szigorította volna a bűnbandák tagjainak elszámoltatását.

Szó se róla, a sorozat a maga műfajában vérprofi. A gyerekszínészek, a mellékszereplők mind óriásit alakítanak benne, a felvételek visszaadják a történet borús hangulatát. Az emberre hatással van az összes hang, kép és jelenet.

Azonban nem lehet nem észrevenni az erős, izzadságszagú üzenetet sem. A bűntudatkeltés, a politikai állásfoglalás és a fehér ember elleni uszítás megmérgezi az egész sorozatot. Átlátszó, kiakasztó és teljesen felesleges. Ha már készítettek egy ilyen remek sorozatot, nem ártott volna végigvenni az ok-okozati összefüggéseket sem. Mert így nem igazán true...