Igazi kulturális csemegének ígérkezett Rényi Katalin festőnő estje. Előtte azonban körülnéztem az óvárosba, ahol már régen nem jártam. Egy forralt bort elkapva sétálgattam és csodálkoztam rá az ott található kávézók autentikus hangulatára. Az egyik helyen például a társasjátékokat is adtak volna a forró csoki vagy a kávé mellé. A szentendrei óváros tutira az a hely, ahol sétálgatni akarok, amikor majd leesik az első hó.

Este 6-ra, a kezdésre értem oda a Ferenczy Múzeumi Centrumba. Az est címe az volt, hogy Bordáig vetkőzve. A koreográfia érdekesnek ígérkezett: a festőnővel való beszélgetés mellett Hegedűs D. Géza és Börcsök Enikő színművészek olvastak fel egy-egy, a témához tartozó Rényi Katalin verset. Ugyanis mint kiderült, a festőművész versben is jó. A belépőjegy ára szolidnak volt mondható, mindössze egy ezres volt.

A vendégsereg a kiállítóteremben, a festőnő festményei között foglalhatott helyet, körülbelül 100-an lehettünk összesen. A színművészek mellett az est sztárvendége volt még Horváth Kornél, a világhírű magyar ütőhangszeres, akitől tényleg leesett az állam. Horváthot a festőnő személyesen vezette körbe a kiállításon előzőleg, majd ő erre rögtönzött két számot a közönség kedvéért. Szavakban visszaadhatatlan az a virtuozitás és átélés, amivel játszik. Ezért itt egy régebbi videó:

A Bordáig vetkőzve címet talán az is indokolta, hogy az est fókuszában egy, a művész személyes sorsát a részletekig érintő beszélgetés állt. Itt Juhász Anna beszélgetett Rényi Katalinnal. Mint megtudhattuk, egyéves tervezés állt az est mögött, amely meg is látszott rajta. Horváth dobolása és a színművészek által elszavalt versbetétek szorosan kapcsolódtak Juhász kérdéseihez és a festőnő válaszaihoz. Mindez „vetkőzés” volt a javából, de inkább szellemi értelemben. A festmények ugyanis a művész legbenső titkaiból, vágyaiból, gondolataiból áradnak. Egyenesek és őszinték – legalábbis ebben az esetben. Azzal, hogy a festőnő beszélt a műveiről és az életéről, tulajdonképpen kitárulkozott.

Mindezt pedig Rényi személyes sorsa és az a tulajdonsága, hogy remek mesélő, nagyon érdekessé tették. Rényi Katalin Rényi Tamás lánya, aki egy ismert filmrendező volt – és Katalin számára a Férfi etalonja. A festőnő számos érdekes történetet mesélt édesapjáról, aki a művészi fejlődését is megalapozta. A festőnő ugyanis 9 éves korától kezdve igyekezett lenyűgözni apját alkotásaival, aki azonban rendkívül szigorú volt, és egy-egy apró dicséretre rengeteg kritika jutott. Mindez arra ösztönözte a festőt, hogy egyre jobb és jobb legyen.

Rényi Katalin Baska József felesége lett. Baska maga is kiemelkedő festő volt és emellett a Magyar Iparművészeti Főiskolán is tanított. Emiatt Rényi nagyjából mindenkivel megismerkedhetett, aki csak számított a hazai festészeti szcénában a '70-es évektől – többek között Barcsay Jenő.

Az est folyamán Rényi verseiben megjelent a festészet, Budapest, Szentendre és Csopak, ahol férjével együtt alkottak. Erős, nagyon személyes szövegek voltak ezek, legfeljebb egy-két versszakosak. Hegedűs D. például a következő művet olvasta fel:

A szerelem szűkölés.

Ahogy a kutya szippantva nyomoz,

úgy futottam endorfint kutatva.

Merre járhat?

A hangyát kérdeztem,

fűszálat egyenesítettem,

talpad nyomába beleheveredtem,

az égen a felhőre rákérdeztem,

hátha a magasból hamarabb meglátlak.

A vadludak hiába vártak,

nem hittem a villámnak,

leereszkedtem egy szál pókfonálon,

bele a lávába.

Nem féltem, hogy égek.

A szeretet lobban

és marad a pernye

a tenyérben.

Ezek a szövegek önmagukban nehezebben értelmezhetőek lettek volna, ám mindig a megfelelő helyen hangoztak el, így képet kaphattunk nemcsak a történésekről, hanem azok érzelmi árnyalatairól is.

Nem volt titok, hogy Rényi már elmúlt hatvanéves. Épp ezért az ő esetében egy életműről beszélhetünk. Amit alkotott, amit létrehozott, az nyomot fog hagyni a világban. Habár a festőnőt alig ismerem, de a történeteiből, ahogy önmagáról mesélt számomra az jött le, hogy ha valaki csak az ő életművének a felét is létrehozza, már az is egy egész életművel ér fel. Helyt kellett állnia nőként, anyaként, feleségként és emellett alkotott, méghozzá nagy sikerrel, de tanárként is állnia kellett a sarat. A kibontakozó beszélgetésből pedig lejött, hogy Rényi Katalin nagy mesélő is, remekül tudja előadni a történeteit és rengeteget tud mesélni az életéről.

Egy példa a helytállásra: Rényi a férje miatt került a szentendrei művésztelepre, ha jól emlékszem, az egyes számú műterem volt az övéké. Ám egy idő után a művészközösség nemcsak azért fogadta be Rényi Katalint, mert a Baska József felesége volt, hanem végül saját jogán, a képei miatt őt is művészként fogadta a közönség.

Az est végén meg lehetett nézni a festőművész 21 gramm című kiállítását is. A tárlat címe az emberi lélekre utal. Talán valamelyest köztudott annak az orvosnak a története, aki a 20. század elején azzal kísérletezett, hogy megmérje a lélek súlyát. Ehhez haldoklókat helyezett egy olyan ágyra, amely egy speciális mérlegen helyezkedett el. Így kapta meg az adatot, amely szerint a testből távozó lélek súlya 21 gramm. Ez persze tudományosan nem megalapozott, de a gondolat számos művészeti ágat és a filozófiát is megihlette. A festőnő férje, Baska József másfél évvel ezelőtt hunyt el, így talán ez is közrejátszott a címadásban. A 21 gramm tehát a lélek szinonimája ebben az esetben.

A kiállításon főként nonfiguratív festményeket – ez a saját, primitív meghatározásom – lehet látni, de vannak érdekes installációk is. Az estet megelőzően egy forralt boros sétát tettem a szentendrei óvárosban, amely számos felfedezni valót rejt. Elképesztően hangulatos kávézók, éttermek és kulturális látnivalók vannak itt. Érdemes eljönni ebben a téli, karácsonyi időszakban és meglátogatni a várost, és ha már erre jártok, akkor ajánlom Rényi Katalin kiállítását is.