Országosan legfeljebb csak a sörkedvelők ismerik, regionálisan viszont jóval ismertebb a Rotburger sörfőzde, söröző és sörkert, a sörenciklopédiánk e heti főszereplője. A főzdét 1993-ban alapították Pilisvörösváron, egy évvel később már nem csak elvitelre lehetett sört kapni, 26 évvel később pedig már egy igazi oázis lett a helyből a Budapesthez közeli település egyik fontosabb utcájában.

A Rotburger nem reklámozza agyon magát, ha az ember nem tudja, mit keressen, nem is könnyen botlik bele Pilisvörösváron a Pilisszántó felé vezető úton. Ettől persze még közel sem ismeretlen sörfőzdéről van szó, számos díjat nyertek már a Rotburger sörei, azonban – sajnos – a boltokban nem lehet csak úgy belebotlani ezekbe a sörökbe, ahogy kocsmákban sem nagyon, így azt nem lehet mondani, hogy bárki számára ismerősen csengő névről lenne szó. Igaz, kisebb-nagyobb sörfesztiválokon az országban bárhol előfordulhatnak – annak idején én is így találkoztam először a Rotburgerrel az óbudai Fő téren. Mielőtt rátérnék a söreikre, érdemes pár szót ejteni magáról a helyről.

A söröző olyan, mintha Bajorországban járnánk, autentikus a berendezés. Ami igazán szembetűnő, az a 40-nél is több Bayern München-sál, a hely tulajdonosa óriási Bayern-fan, de a klubsálak mellett a német válogatotthoz köthető ereklyéket is látni: a Rotburger népszerű a helyi, illetve a helyből elszármazott németek körében is, a német válogatott meccsein mindig telt ház van a sörözőben. Látogatásom alkalmával – egy sima hétköznap délután – sem volt üres a hely, az ott fogyasztók mellett olyan is akadt, aki éppen visszaváltani hozta az üvegeit. Amint megtudtam, ez nem jellemző, sokan inkább megtartják a csatos üvegeket, amit nem csodálok, ugyanis kifejezetten szép üvegről van szó.

A gyűjtemény egy kis szelete...

Egyetlen negatívumot találtam a sörözőben: nincsenek söralátétek. Ennek prózai oka van, túl gyorsan fogytak. Kár érte, bár valahol érthető lépés, mégis furcsa volt egy egyébként nagyon igényes helyen, hogy pont ez az apróság hiányzik. Hozzáteszem, szívesen haza is vittem volna egy ilyen kekszet.

A cégér

Nem rossz a kilátás a sörkertből

A Rotburger allgäu-i licenc alapján készíti a söreit, az állandó kínálatba hét sör tartozik, emellett vannak szezonális és alkalmi termékeik is. A hétből hat sört megkóstoltam, egyedül a sima barna maradt ki.

Mutatós üvegek!

Elsőként a szűretlen világos malátasört ittam, ami kemény kezdésnek bizonyult. Nem az a tipikus könnyed, délutáni sör, kifejezetten testes italról van szó, két korsótól valószínűleg már a gyakorlottabb sörözők is minimum spiccesek lesznek. A minőségre semmilyen panasz nem lehet, jó sör, a színe és a zavarossága is tökéletesen olyan, ami egy szűretlen sörtől várható. Alkoholtartalma 5,5 százalék, szárazanyag-tartalma pedig 13 Balling-fok. Bár ezt is lehet kapni elvitelre, érdemes helyben fogyasztani, ugyanis frissen a legjobb a szűretlen mivolta miatt, vagy megfordítható ez a kijelentés: frissen annyira jó, hogy nem érdemes hazavinni, erre a célra ott a többi Rotburger sör.

Gyönyörű ez a szűretlen sör, és legalább olyan finom is, mint amilyen szép! (A habja azért tűnt el, mert itt már ittam belőle...)

Talán a sima világossal kellett volna kezdenem, de másodiknak sem volt rossz választás a szűrt világos sör, ami egyébként az egyetlen olyan sör volt látogatásom során, amit már korábban is kóstoltam. A Rotburger sima világosa a szűretlennél jóval könnyedebb, egy sima ivósör. Ahogyan azt már korábban is említettem, sokkal inkább kedvelem a lágyabb, cseh söröket, mint a német típusúakat. A Rotburger lágere is egyértelműen a német vonalat viszi, de nem olyan karakán, nem túl erős a mellékíze, nekem sokkal jobban ízlett, mint a legtöbb német sör, amit ittam. A nagy melegben, a kerthelyiség megtekintése közben nagyon hamar el is fogyott, tehát kifejezetten jól csúszik. Alkoholtartalma az érezhető könnyedség ellenére öt százalék. Talán itt érdemes megemlíteni, hogy a Rotburger összes söre – így a sima, szűrt világos is – a német (bajor) tisztasági törvényeknek megfelelően készül, nem tartalmaz semmilyen adalékanyagot.

Ránézésre is tiszta, sallangmentes sör a sima világos. A háttér is érdekes, ezt a kerthelyiségben ittam

A harmadik sörnél tértem át a gyümölcsös sörökre, az állandó kínálatban három ilyet találni. Elsőként a meggyes barnát kóstoltam meg közülük, melynek csapolása közbe a csapos figyelmeztetett, hogy ez édes lesz. Ez ugyan megijesztett, de aztán kiderült, hogy sokkal inkább egy különleges, kettős ízvilág jellemzi ezt a sört: elsőre tényleg édeskés, a meggy dominál benne (ahogy az illatában is), ám utána kesernyés, pörkölésre emlékeztető utóíz érezhető, remek kombináció! A Mister Sör ilyen típusú söre volt a viszonyítási alapom, az sem volt rossz, de legalább két osztállyal játszik magasabban a Rotburger meggyes barnája. Gyümölcsös sör létére alkohol bőven van benne, a meggyes barna 5,3%-os, de egyébként a főzde összes söre minimum ötszázalékos alkoholtartalommal és minimum 12 Balling-fokkal rendelkezik.

A meggyes barna

Negyedikként jött a málnás búza, ami számomra csalódást keltő volt. Az első három söröm jobb volt, persze ez részben ízlés kérdése is. Túl dominánsnak éreztem a málnát, ráadásul a málna ízének pont azt a részét vette el a sör, ami jó lett volna. Minőségre persze ez sem rossz sör, viszont én a lista végére tenném, talán nem is ez a Rotburger büszkesége. Ahogy a Rizmajer, úgy a Szent András Sörfőzde málnás búzája is jobban ízlett, bár az is lehet, hogy az első három sör túl magasra tette a lécet, vagy akár az is, hogy a málnás búza nem ezek után fogyasztva mutatja a legjobb arcát.

Külsőre a málnás búza egy sima búzasörnek tűnik némi pirosas beütéssel

Ellenben az ötödikként sorra kerülő bodzás világos sör kellemes meglepetésként ért. Soha nem ittam még ezt megelőzően bodzás sört, így nem tudtam, mire számítsak. A bodza durván édes, már-már szirupos jellegét kiválóan tompítja a sör keserűsége, de azért dominánsabb a bodza (a meggyeshez hasonlóan az illatban is), igaz, érezni a sört is benne. Remek elegye ez az ízeknek, imádtam! Miközben ittam, olyan gondolataim is támadtak, hogy ez a valaha volt legjobb gyümölcsös sör, amit fogyasztottam. Ez talán túlzás, de a top ötbe biztosan befér. Aki még nem ivott bodzás sört (a radlereket most ne vegyük számításba), annak kifejezetten ajánlom, hogy egy pilisi kirándulással összekötve térjen be a Rotburgerbe, kóstolja meg, mert nagy élmény lesz!

A bodzás ránézésre valami nagyon könnyed, sima világos sörnek tűnik, pedig annál sokkal különlegesebb!

A végére a sima, szűretlen búza maradt, arra is az egyik törzsvendég beszélt rá, aki váltig állította, hogy ez egy tökéletes bajor búza sör. Elhittem neki, mert pár mondattal korábban arról beszélt, hogy a Bernard a kedvenc cseh söre, ez pedig kiváló ízlésre és a sörök értő ismeretére vall. Másrészt pedig éppen egy korsó búzasör volt a kezében…

A búzasör, ami ránézésre is olyan, mint amilyennek lennie kell

Tény, hogy a búzasörök atyja Németország, és azon belül főleg Bajorország. A Rotburger pedig egy bajor söröző, szóval a búzában jónak kell lenniük… Viszont, ahogyan azt eddig sem titkoltam, nem rajongok a búzasörökért. Sokszor tapasztaltam azt, hogy akár még a bajor búzák is kicsit savanykásak, nem beszélve némelyik magyar búzasörről. Nos, a Rotburger búzasöre sallangmentes, nincs semmi oda nem illő mellékíze, így nem is savanyú. Az ízlésem nem változott meg, így nem vált a kedvencemmé, de azt egyértelműen éreztem, hogy a típusán belül ez egy kiváló sör, ráadásul jóízűen fogyasztottam el annak ellenére, hogy nem vagyok búzás.

Nem mellékes, hogy a Rotburger emberi áron kínálja a fenti söröket, nagyjából 450-550 forint között mozognak korsónként. Ezzel ugyan Pilisvörösváron a legdrágább kocsmának számítanak, de ahhoz kétség sem férhet, hogy ár-érték arányban messze vernek mindenkit.

Összességében elmondható, hogy a Rotburger egy kiváló példa arra, hogy nem csak Csehországban létezik olyan, hogy egy random kistelepülésen van egy sörfőzde, amiben jobbnál jobb söröket készítenek. Magyarországon is megvan ez, a Rotburger egy igazi klasszikus értelemben vett főzde, ami nem ült fel az úgynevezett újhullámos sörforradalom vonatára, viszont mégis minimum olyan jó minőségű söröket készít, mint az országosan ismert és ünnepelt kézműves sörfőzdék.

Jövő héten – a német vonatkozást leszámítva – egy szinte mindenben eltérő sörről lesz szó, olyannyira egyedi rész várható, hogy azt nem is én fogom jegyezni. Ettől még tartsatok velünk, olvassátok a 888 sörenciklopédiáját!