Deák Dani: sütéssel ütöm el az időmet a karanténban

Joseph Conrad

A koronavírus-járvány miatt az elmúlt egy hetet karanténban töltöttem, kizárólag élelmiszerért vagy a munkám miatt hagytam el a lakásomat. Szerencsére mivel már a televíziókba Skype-on is be lehet jelentkezni, tovább tudom csökkenteni a megfertőződés esélyét.

Az első napok nagyon nehezen teltek, a szokásos napi rutin elmaradásával kicsit elveszettnek éreztem magam, azonban hamar sikerült felfedeznem az irodai munkavégzés miatt már régen elfeledett dolgokat, így például a sütést-főzést.

A koronavírus megjelenése előtt egy átlagos napon legkésőbb 6 órakor már felkeltem és a gyors összekészülődés után általában 7 felé már nem voltam itthon, reggelizni vagy az irodában, vagy sietve, a kocsiban szoktam. Az ebédre is vagy egy megbeszélés keretében valamelyik étteremben, vagy az iroda ebédlőjében került sor, utóbbi esetben mindig rendelek valamit a kedvenc helyeimről. Egyedül vacsorára szoktam nagy ritkán összedobni valamilyen könnyed kaját – általában salátát –, ha nem éppen nem edzésen vagy televízióstúdióban vagyok. A rohanós mindennapok tehát sajnos teljesen leszoktattak arról, hogy a konyhában hosszabb időt is eltöltsek.

Amióta önkéntes karanténba vonultam és itthonról dolgozom, lényegesen több időm van magamra és arra, hogy birtokba vegyem a konyhát. Az elmúlt egy hétben minden nap magamnak csináltam a reggelimet, ebédemet, vacsorámat, és azt tervezem, hogy ezt a jó szokásomat – amikor csak lehetőségem lesz rá – a járvány elmúlását követően is megtartom.

A mostani járvány amellett, hogy emberek millióit kényszeríti otthonmaradásra hónapokon keresztül, elképesztően nagy gazdasági károkat is okoz, az emberek hétköznapjaiból sajnos kiveszik az öröm és a boldogság. Ahogy Joseph Conrad lengyel születésű angol regényíró is vélte, a szakácskönyv az egyetlen olyan könyv, amelyik boldoggá tette az embert, így ezekben a nehéz időkben a sütés-főzés amellett, hogy egy remek időtöltés, pár percre elfeledteti velünk a gondjainkat, egy rövid időre nem gondol az ember arra, hogy milyen szörnyűségek zajlanak körülöttünk a világban.

Én alapvetően az olasz konyhát szeretem, amikor a jelenleg a járvány által leginkább érintett Olaszországban, járok sorra keresem fel az éttermeket a jobbnál jobb itáliai ételekért. Mivel főként azokhoz kívánok szólni, akik a karanténba szorulás alatt az ételrendelésről állnak át az otthoni sütésre, főzésre, most egy olyan receptet osztok meg, amit ha elkészítünk, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy sokkal finomabb az, amit magunknak csinálunk, mint amit rendelünk vagy egy étteremben kérünk. Ez az étel nem más, mint a pizza, amelynek a tésztáját első ránézésre nehéz elkészíteni, azonban egy kis gyakorlás után mindenkinek olyan könnyen megy majd, mint a karikacsapás.

Deák Dani pizzája

A tésztához 500 gramm lisztet össze kell kevernünk 5 gramm sóval, emellett szintén össze kell kevernünk 325 ml vizet 10 gramm élesztővel. Ha ez megvan, akkor fokozatosan öntsük hozzá a jól elkevert élesztős vizet a liszthez, keverjük egy darabig, aztán vegyük ki a tálból és kezdjük el gyúrni körülbelül 10 percen keresztül. Én a gyúrást a letisztított konyhaasztalon szoktam csinálni. A ruganyos, gumis tészta érzése a kezeim alatt kicsit fura, de rendkívül vicces tud lenni, ahogyan játszadozik vele az ember. Ennek a gyúrásnak technikáját erről a YouTube-videóról könnyen el lehet sajátítani, lényegében rá kell tenyerelni a tésztára és nyomni kell. A tálból mindent használjunk fel, ne hagyjunk benne darabokat. A gyúrás után két egyforma darabra kell kettévágni a tésztát, amit gombóc formában tegyünk egy előre meglisztezett tálcára. A tészta tetejére szórjunk egy kis lisztet, majd takarjuk le egy konyharuhával, utána hagyjuk állni egy órát.

Az egyórás pihenő után fogjuk a tésztát és kinyújtjuk, pizza formájúra hajtogatjuk. Én az egyszerű pizzáknak vagyok a híve, így a paradicsomos alapra általában pármai sonkát, rukkolát, parmezánt és bivalymozzarellát vagy tonhalat, kapribogyót, szardellát, rukkolát és citromlevet szoktam tenni feltétként. Ha ezzel megvagyunk, állítsuk a sütőt 250 fokra, majd helyezzük be a tésztát. A tapasztalatom szerint pár perc alatt megsül a pizza, folyamatos figyelgetés mellett akkor szoktam kiszedni, amikor a széle már kicsit bebarnul. Ezután felvágjuk és a végén rászórjuk azt a feltétet, amelyet nem kell sütni, például a rukkolát.

Az otthon készült pizzának semmihez sem fogható az íze. Ha sikerült jól összeállítanunk a tésztát, akkor innentől kezdve sosem fogunk rendelni, hanem magunknak készítjük el inkább. Én megfogadtam, hogy az önkéntes karantén alatt többször is fogok majd pizzát csinálni, hiszen sosem lehet megunni ezt a népszerű olasz ételt.