A budapestiek kedvelt kiránduló úticélja a Dunakanyar, még a „másik oldalt” is elárasztják a turisták hétvégente. Az itteni települések amilyen kicsik, olyan bájosak, a visegrádi fellegvárra pedig innen a legjobb a kilátás. A koronavírus persze itt sem kímélte a vendéglátóhelyeket, azonban ha valaki éhes maradna, az nem egyértelműen a járvánnyal okolható. A régi szokások nehezen kopnak el, az viszont megdöbbentő, hogy a szocializmus itt él és virul, semmi nem változott az elmúlt harminc évben. Ha a következő hétvégén bárki erre venné az irányt, segítünk, hol nem érdemes enni.

Az egyik leglátogatottabb étterem Kismaroson található, a helyiek is sokszor ettek itt, amikor még be lehetett ülni. Most ők is elvitelre dolgoznak, a kínálat pedig nem változott: ígéretes étlap, szépen fotózott ételek, két hétre szóló menük, az ízélmény viszont továbbra is elmarad. Itt ha kevés a halászlé, inkább felöntik vízzel, ha túl sok a levesbetét, házitészta címmel előételnek eladható. Helyben is lehet rendelni és elvinni, de a kiszállítást is vállalják. Ezt csak akkor érdemes igénybe venni, ha a környéken megszállónak van felesleges három órája.

A nagymarosi éttermek közül több bezárt, de van, aki annyira élvezte a téli szünetet, hogy a tervezett január eleji nyitásra még ráhúzott pár nap pihenőt, így csak egy héttel később lesz elérhető. Olyan kifőzde is akad, ahol közel háromezer forintért ehetünk rántott húst, rendelni nem érdemes, egy óra kiszállítási idővel kalkulálnak, de van, hogy három óra alatt sem érnek ki a szomszéd településre, és akkor sem a rendelt ételt hozzák, cserébe viszont szeretnek kiabálni az elégedetlenkedő vendéggel.

Zebegény egy igazi gyöngyszem, macskaköves utcái sok turistát vonzanak, akik miután megérkeztek, semmit nem tudnak ott csinálni. A cukrászdát leszámítva minden bezárt, egy étterem van nyitva szombatonként, ahol évek óta ugyanazon hat étel közül lehet választani, budapesti árakon. Itt egyébként a koronavírus előtt sem volt rózsás a helyzet, van olyan vendéglő, amelynek a „nyitva” táblája már a település elején látható, mégis az év nagy részében zárva tart. Hiába a skanzenszerű hangulat Zebegényben, az üzletek és szolgáltatóegységek üzemeltetői mintha összebeszéltek volna, hogy mikor legyenek nyitva és zárva, és ki mit áruljon. Ők jól megvannak így is, nem érdekük, hogy jöjjenek hozzájuk a vendégek, hiába a kereslet, kínálat nincs, az éttermek nagy részénél elég lenne annyit a menüre tenni, hogy „rántott dolgok”, az egyetlen szinte mindig nyitva tartó boltban pedig zsebkendőt nem kapni, csak porcelántyúkot és színes parókát. A település egyébként most közel egymilliárd forintot kapott fejlesztésekre, talán változni fog a helyzet.

Szobon áthaladva az embernek tényleg az az érzése támad, hogy visszautazott az időben harminc évet. Az egyik, egész héten nyitva tartó étterem ebédmenüt is kínál, ami többnyire délelőtt tízre már elfogy, az étlap itt is nagyjából „rántott dolgokból” áll. Vállalnak kiszállítást, de ezt csak akkor érdemes megkockáztatni, ha délután már nincs más program, az ígért tíz perc van, hogy két és fél óra, de akkor is lehet, hogy pár házszámmal odébb szállítja ki a rendelést a többnyire finoman szólva is spicces futár.

Márianosztrán nemcsak börtön van, hanem vadételeiről ismert étterem is. Talán itt a leggyorsabb a kiszállítás, de résen kell lenni, a futár néha elszámol egy-egy ezrest borravalónak. A konyha változó, na, nem a kínálat, hanem a minőség terén. A szakácsok szuper képessége ugyanis, hogy ugyanazt az ételt képesek egyik nap meglepően finomra, másnap pedig ehetetlenre főzni. Kísérletezőknek ajánljuk, és azoknak, akik szeretnek veszélyesen élni.

Hiába érkezik a kiránduló lelkesedéssel az ország egyik legszebb vidékére, csalódva távozik. Már a koronavírus okozta nehézségek előtt eltékozolta magát a Dunakanyar „másik” oldala. Uralkodik a „jó lesz így is, nektek minek, régen minden jobb volt” kultúra és a „megoldjuk okosba” módszer. Csak 40-50 kilométerre vagyunk Budapesttől, de években mérve ez 30-40 év... visszafelé. Egyre több a turista, egyre több a Budapestről kiköltöző család, mégis él és virul a szoci vendéglátó-kultúra. Elrettentő látni a szocializmus okozta pusztítást és azt, hogy harminc év sem volt elég ebből a mérgező kórból való kilábaláshoz. Egyértelmű, hogy itt is rendszert kellene váltani.