Az 1986. április 26-án történt csernobili atomerőmű-balesetről jobban belegondolva mi, fiatalabbak, sok mindent nem nagyon tudunk. A popkultúrából persze zúdul ránk mutánsos zombijátékok és klisés horrorfilm-feldolgozások agyatlan tömkelege, aki akar, az pedig a konkrét balesetről is tud olvasni sokszor mérhetetlenül szárazon közölt részleteket, infókat, eseményeket.

Forrás: IMDb.com

Miért lett hát óriási kedvence sokaknak a Csernobil című sorozat?

Egyrészről, mert hiánypótló a HBO minisorozata, amely egyúttal igazságot tesz: részrehajlás nélkül, a valós eseményeket követve mutatja be az első perctől kezdve, milyen tragédiák születtek az atomreaktor-baleset következtében. Dokumentarista jellegű a Csernobil, ez azonban nem vesz el az emberi oldalából. Sikerül azonnal bevonnia a nézőt, egykettőre bele tudjuk magunkat képzelni a történetbe, ezt nagy részben segíti az irtózatosan nyomasztó zene és a színészek zseniális játéka. Nekünk, magyaroknak pedig még többet segít az azonosulásban maga a környezet is a panelerdőkkel, a tárcsás telefonokkal, utcán robogó Zsigulikkal, szocreál lakásbelsőkkel, röviden olyan atmoszférával, amely a rendszerváltás előttről sokunknak ismerős lehet.

A fentiek persze fontosak a nyomasztó hangulat megteremtésében, igazán ijesztővé azonban nem ezek teszik a Csernobilt, hanem az a tény, hogy minden, amit látunk, megtörtént. A közvetlen sugárzást kapott mérnökök bizony hús-vér emberek voltak. A tűzoltót, aki az elsők között érkezett az atomreaktorhoz, majd utána láthatjuk, ahogy gyakorlatilag napok alatt teljesen szétroncsolja a szervezetét a sugárfertőzés, nem forgatókönyvírók találták ki. Tényleg létezett, és feleségének tényleg meg kellett őt gyászolnia.

Fotó: IMDb.com

Persze nem csak attól válik megrendítővé a sorozat, hogy bemutatja az emberek kétségbeesett küzdelmét, amelyet azért vívnak, hogy gyakorlatilag ne váljon lakhatatlanná a fél kontinens. Megdöbbenünk akkor is, amikor azt láthatjuk, hány ezer emberi életnek kellett véget érnie a szovjet pártfunkcionáriusok eget rengető inkompetenciája (vagy inkább aljassága) miatt. Ne feledjük, hogy a szovjet vezetés a közeli várost, Pripjatyot 36 órás késéssel kezdte csak evakuálni, és egészen addig próbálta tagadni a katasztrófát, amíg Svédországban, több mint 1000 kilométerre Csernobiltól nem mértek aggasztóan magas sugárzást április 28-án, két nappal a robbanás után.

Elborzaszt és együttérzést vált ki a Csernobil, valamint mélyen elgondolkodtat. A kommunista pártkáderek szerencsétlenkedése, és az ebből következő több ezer borzalmas halált halt ember sorsa talán megfelelő perspektívába helyezi az olyan csip-csup problémáinkat, mint hogy lemerült az iPhone, vagy rossz árat írtak ki a boltban a csirkecombra. 8/8-as sorozat.