A második világháború vége óta rejtély, hogy mi lett a sorsa az 1912-ben született svéd üzletembernek, Raoul Wallenbergnek, akit 1944 nyarán a svéd külügyminisztérium Budapestre küldött, hogy segítsen a magyar zsidóknak.

Az akkor harmincnégy éves svéd embermentő diplomáciai védettséget ígérő menleveleket osztogatott, úgynevezett "védett" házakat hozott létre Budapesten, amelyek lakóinak svéd állampolgárságot és a háború utánra névlegesen befogadást ígértek Svédországba. Wallenberg a zsidó gyerekek ezreit is ezekben az otthonokban védte, sőt olykor személyesen – többször élete kockáztatásával – mentett ki embereket az Auschwitzba induló transzportokból vagy halálmenetekből.     

Eltűnése évek óta foglalkoztatja a világot.1945. január tizenharmadikán Pesten egy orosz őrnagy elvitte magával. Ez idáig a sorsáról csak találgatások voltak.

A Háárec szerint a "Feljegyzések egy bőröndből: a KGB első főnökének - halála után 25 évvel megtalált - titkos naplója" című, júniusban megjelent új orosz könyv megoldást kínál Raoul Wallenberg eltűnésének rejtélyére. A KGB szovjet titkosszolgálat 1954 és 1958 közötti főnökének, Ivan Szerovnak kéziratban lévő emlékiratai évtizedekig egykori nyaralójának, dácsájának egy titkos falában rejtőztek, ahonnan négy évvel ezelőtt kerültek elő egy átépítés során.

Ivan Szerov könyvében ezt írja: "semmi kétségem, hogy Wallenberget 1947-ben kivégezték". Emellett azt is megjegyzi: Viktor Abakumov, a szovjet titkosrendőrség egykori főnöke azt állította, hogy egyenesen Sztálinnak, valamint Molotovnak, a második világháború idején regnáló szovjet külügyminiszternek a parancsára végeztek vele. Szerov szerint ezt állította kihallgatásán az 1954-ben kivégzett Abakumov.

Szerov frissen nyilvánosságra került naplójában azt is rögzítette, hogy betekinthetett Wallenberg személyes dossziéjába - melynek létezését a szovjet hatóságok évtizedekig tagadták - és abban egy olyan iratot látott két hivatalnok kézjegyével ellátva, amely szerint Wallenberg holttestét elhamvasztották.
    

Emlékirataiban mindössze hat oldalt szentelt a Wallenberg-ügynek, miután Sztálin utódja, Nyikita Hruscsov megkérte, hogy vizsgálja ki az elrabolt svéd diplomatával történteket.

1957-ben a Szovjetunió akkori felelősei azt állították, hogy Wallenberg szívrohamban életét vesztette, majd 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után egy svéd-orosz vizsgálóbizottságot alakítottak halála körülményeinek feltárására. Ennek a bizottságnak a 2000-ben nyilvánosságra hozott jelentése azonban végül nem derített fényt a történtekre, viszont azt állította, hogy a rejtéllyel kapcsolatos korabeli iratokat meghamisították vagy megsemmisítették.    

A napló napvilágra kerülése is regénybe illő: Vera Szerova, Ivan Szerov egyetlen unokája megörökölte nagyapja dácsáját, és négy évvel ezelőtt elkezdte felújítani az épület garázsát. A kőművesek egy fal lebontásakor bukkantak a kéziratra, néhány elrejtett, papírokkal teli bőröndre.

Egy orosz könyvkiadó hatszázharminckét oldalas könyvben jelentette meg a volt KGB-főnök emlékiratait, és egy kis hadtörténeti múzeumban kiállítás is nyílt az anyagból. Szerov később a KGB éléről a katonai hírszerzés vezetéséhez került, majd karrierje megtört, amikor egyik beosztottjáról kiderült, hogy nyugati kém volt. 1990-ben nyolcvannégy évesen hunyt el szívinfarktusban.

(Háárec, MTI)