Tegnap készítettem egy összeállítást a film lehetséges cselekményéről, de szerencsére jóslataim nem igazolódtak be. Legalábbis nem mindegyik. Az ébredő Erő az összes létező spoiler ellenére meglepett és megrázott. Mondhatnám azt is, hogy a film maga olyan, mint egy 130 perces érzelmi hullámvasutazás. Nehéz lenne egy ilyen élmény után a filmet elemezni, de semmiképpen sem szeretnék spoilerezni.

Az ébredő Erő egy olyan élmény, amin akaratlanul is, de tapsolni fogsz: mikor a Lucasfilm felirat után megszólal a zene; mikor meglátod Hant és Csubakkát; mikor Leia a színre lép. Luke színre lépésekor pedig garantáltan bőgni fogsz. A film méltó tiszteletadás a 30 éves eposz előtt.

Akkor miért olyan felkavaró?

Az, hogy megráz, hogy felkavar, pozitívan és negatívan is értendő. Megrázóan pozitív élmény újra átélni gyerekkorunk kedvenc történetét. Megrázó újra belépni abba a varázslatos világba, amiről annak idején annyit fantáziáltunk. A film atmoszférája, a hangulata egy az egyben az utánozhatatlan Star Wars-érzést adja.

A Csillagok Háborúja univerzum újraélése mellett megrázó maga a történet is. Nekem az egész film alatt remegtek a térdeim, mert egyszer sem tudtam, mit várhatok a következő jelenettől. Végig izgultam azért, hogy jó legyen, hogy ne okozzon csalódást. Végül maga a film nem is okozott.

Pár szereplő viszont annál inkább. A két főszereplő közül a Daisy Ridley által alakított Rey karaktere iszonyatosan szimpatikus, a film végére annyira megszerettem, mint annak idején Luke Skywalkert. A John Boyega által megformált Finn karaktere viszont a film végére unalmassá és jelentéktelenné vált. Egy olyan hatalmas fazon mellett, mint a vadászpilóta Poe Dameron (Oscar Isaac), eltörpül a dezertáló rohamosztagos vicceskedő, hősszerelmes jelleme.

Az igazán nagy csalódást Adam Driver és az általa megformált Kylo Ren jelentette számomra. Egy valódi fő gonosz ugyanis nem ilyen. A Star Wars univerzum legérdekesebb és legikonikusabb karaktere mindig is Darth Vader volt. Reméltem, hogy gonoszság terén rátesznek még egy lapáttal.

Kylo Ren az első jelenetben robban be a történetbe, ahol olyat tesz a filmvásznon, amit még soha egy "gonosz" karakternél sem láttunk. Nagyon megörültem, hogy kapunk egy Vadernél is ridegebb, kegyetlenebb szereplőt. Nem így lett. Pár jelenettel később kiderült, hogy Kylo Ren egy hisztis gyerek, aki ahelyett, hogy a tábornokait fojtogatná, inkább berendezéseket zúz szét fénykardjával.

A történet megható, mégis pörgős. Az események néhol kicsit túlságosan is kapkodósra sikeredtek, ami érthető, hiszen 30 év történéseit nem lehet 130 percbe belezsúfolni. A történet pörgőssége miatt a legtöbb új információ sokként éri a nézőt. A filmbéli (családi) fordulatok ismét leszakítják az ember állkapcsát.

Az ébredő Erőn sokat fogsz nevetni, sokat fogsz izgulni, lesznek olyan jelenetek is, ahol majd könnybe lábad a szemed. De nem kell letörni. Hiszen tudjátok: mindig van új remény.

Az erő legyen veletek!