Türelmetlenül vártam a hazai filmgyártás egyik legjobbnak ígérkező alkotását, az ElkXrtukat. Vetítésének első napján terveztem megnézni, többedmagammal.

Már a jegyek átvételekor jelezték, hogy a nagy érdeklődés miatt időben érkezzünk, nehogy lecsússzunk a film elejéről. Igazuk is lett,

Az ElkXrtukat Keith English rendezte, és Josep M. Civit volt az operatőre.

A Kálomista Gábor producerrel készített interjúból kiderült, hogy az ElkXrtuk egy igazi koprodukció keretében készült el, ugyanis „a stábban volt többek között kolumbiai és német is”.

A film műfaját tekintve politikai krimi, az őszödi beszéd kiszivárgásának körülményeit és következményeit mutatja be. A főszereplő egy közvélemény-kutató cégnél dolgozó fiatal, ambiciózus lány (Bánovits Vivianne), aki az előrelépés reményében nyomozni kezd, és ezzel komoly politikai kalamajka kellős közepén találja magát. Túl sokat tud, ezért el akarják hallgattatni.

Erre a filmre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy unalmas. A hollywoodi mozikba illő akciójelenetek tökéletesen megkoreografáltak, a tévészékháznál történt összecsapás

Sajátos ízt ad a filmnek, hogy megtörtént események alapján készült. A díszlet- és jelmeztervezők alázatos munkája lehetővé tette, hogy visszahelyezkedjünk 2006-ba, és újra átéljük az őszödi beszéd kiszivárogtatását és a rendőrterror pillanatait.

Ez a film nemcsak egy olyan beszédről szól, amely alapjaiban rengette meg az országot, hanem politikai ármányokról, bátorságról és a kisember áldatlan harcáról is.

Civit rendkívüli operatőri munkája is hozzájárul a film színvonalához, gyönyörűen megkomponált, megvilágított képek születtek.

Az ElkXrtukat még sokáig fogják emlegetni, és nemcsak azért, mert világszínvonalú mozi lett, hanem azért is, mert megtörtént politikai események alapján készült.