A császári sereg tisztjei Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidot és Lázár Vilmost hajnalban hidegvérrel lőtték agyon a vár északi sáncában. A többi elítéltet ezt követően a vártól délre, sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel az osztrák katonák.

Mintha köztörvényes bűnözők lettek volna. Az utolsó mondataik azonban nem ezt sugallják.

• Leiningen-Westerburg Károly: "A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."
• Damjanich János: "Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."
• Török Ignác: "Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Õt szolgáltam."
• Aulich Lajos: "Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot."
• Vécsey Károly: "Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."
• Lázár Vilmos: "Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."
• Dessewffy Arisztid: "Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata."
• Nagy-Sándor József: "De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."
• Knézich Károly: "Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."
• Schweidel József: "A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."
• Kiss Ernő: "Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük, és a hazáé az életük."
• Láhner György: "Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."
• Poeltenberg Ernő: "Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."

Elrettentésül a császári csapatok a holttesteket estig az akasztófán hagyták. De ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mivel a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált.

Batthyány Lajos gróf a kivégzés előtti éjjelen egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, de életben maradt. Emiatt nem lehetett az akasztást végrehajtani. A helyi parancsnok így saját hatáskörben a kivégzés módját "porra és golyóra" változtatta.

Magyarország első felelős miniszterelnöke nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet az osztrák tüzéreknek: