Először is elnézést kérek a címért, szerintem a magyar ugyanis legalább annyira sörös, mint boros. Igen, a világ legnagyobb modorossága azt mondani, hogy a magyar ember bort iszik. A magyar sikereknek persze mindig örülök, így a világhírű borunkra, a Tokajira is büszke vagyok, viszont maradnék inkább a söröknél, amúgy meg mindenki igyon, amit akar.

Azt nem tudom, hogy az olaszok hogy vannak ezzel a kérdéssel, de az biztos, hogy híresebbek a boraik, mint a söreik, nem véletlenül: bár ismerek néhány olasz sört, egyik sem valami nagy eresztés, nem is értem, hogyan alakulhatott ki Magyarországon egy kisebb Birra Moretti rajongótábor, de ez legyen az ő bajuk.

Dreher Antal 1870-ben megvette a trieszti sörgyárat, és így Olaszországban is forgalmazott Drehert. A márkanév megmaradt a történelem viharai ellenére, Olaszországban pedig ez a Dreher használhatja a nevet, ám például Magyarországra nem exportálhatnak ezzel a névvel sört. Az olasz Dreher egyébként a Heineken tulajdonában áll.

A hitelesség kedvéért 0,33-ast vettem a magyarból is, amin viszont nincs címke

Illik a vendéggel kezdeni, ezért elsőként nézzük az olasz sört. A kitöltéskor még bizakodó voltam, mert illatra simán hozta a világos söröktől elvárhatót. A habja ugyan elég gyenge volt, de ez a kitöltési technikám miatt is lehet: sajnos annyira hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy műanyagpohárba töltök valamit egy meccsen, hogy ösztönösen igyekszem minél kisebb habot „gerjeszteni”, elvégre nem csapolt sör, én meg ugye mennék a lelátóra...

Az első kortyok után két fontos megállapításra jutottam: ez rettenetesen szénsavas és tuti van benne kukorica. Valóban, megtanultam, hogy a kukorica olaszul granturco. Sajnos így a sör nagyjából élvezhetetlen volt, még a 0,33 liter is nehezen csúszott le, de azért megittam. Alkoholtartalma amúgy 4,7 százalék, a Balling-fok nem volt feltüntetve, de a megnevezés alapján 10,5 alatt volt.

Az olasz Dreher

Ezek után már várható, hogy a magyar Dreher lesz a jobb, főleg azért, mert egy ideje már nem tartalmaz kukoricát. Emellett azért volt még ihatóbb a Dreher Gold, mert olasz testvérénél lágyabb és kevésbé szénsavas.

Ez pedig a jól ismert magyar

Ez sem nagy eresztés, de alig tapasztaltam mellékízt, míg az olasz Drehernek sajnos kellemetlen utóíze volt. A magyar Dreher ebben a formában már egy elfogadható ivósör, bőven van jobb nála a piacon, de az alapelvárásokat legalább hozza. Alkoholtartalma egyébként 5 százalék.

A jövő héten most már hátrahagyjuk a Dreher elemzését, de hogy mi következik, az legyen meglepetés!