A szlovén sörökről valószínűleg mindenkinek a Lasko jut először az eszébe, hiszen ez egy Magyarországon is kapható, ismert márka. A másik legismertebb szlovén sör az Union, amit 2016-ban a Lasko felvásárolt, ám ettől még ugyanúgy létezik azóta is. A Lasko egyébként a Heineken tulajdonában van, így mindkét nagyüzemi szlovén sör a Heinekené.

Az idei nyárig egyszer sem ittam szlovén sört, így nem tudtam, mire számítsak. Egyrészt ugye a balkáni, az egykori Jugoszláviához tartozó országok sörei rettenetesek (az albánokkal kiegészítve), még a horvát Ozujsko vagy a montenegrói Niksicko is csak akkor válik ihatóvá, ha a tengerparton issza az ember jéghidegre behűtve. Másrészt viszont Szlovénia nem balkáni ország, hiába tartozott az egykori délszláv tákolmányhoz, sokkal inkább alpesi szlávokról, azaz szláv osztrákokról van szó, ami viszont biztató lehet a söröket illetően.

Valóban ragadt valami a szlovénokra az osztrák (német) sörkultúrából, hiszen a legolcsóbb, legalapabb nagyüzemi söreikben sincs kukorica, ezt sajnos még mi sem mondhatjuk el magunkról. Viszont a kínálat elég szegényes, a két ismert márka mellett néhány kisüzemi sör fordul még elő, de még a magyar sörpiac is jóval változatosabb a szlovénnál, nemhogy az osztrák.

Ottjártamkor a két nagy márka alapsöreit kóstoltam meg egy kis mikrofőzde egyik terméke mellett, ám utóbbira most nem térnék ki – így is kicsit rendhagyó ez a rész, hiszen a két bemutatott sör közül csak az egyiket kapni Magyarországon.

A Laskóval kezdtem, mégiscsak az a leghíresebb szlovén sör, ideje volt már megkóstolnom! Másnap az Uniont is kipróbáltam, végül a cikk kedvéért összekóstoltam a két sört, mindkét gyártól a világos sört teszteltem.

Nem sok különbség van a kettő között, leszámítva persze a dobozokat

A Lasko dizájnja itthon is jól ismert, zöld doboz, rajta egy kecske. Ami nem akármilyen kecske, hanem egy különleges, mitikus hegyi kecske (vagy zerge), az Aranyszarv, azaz Zlatorog, amit a sör neve is őriz, hiszen a sima világos Lasko neve Lasko Zlatorog. Ez egy 4,9 százalékos lager, szárazanyag-tartalma 11,3 százalék. Ahogy fent említettem, kukorica nincs benne. Habja gyenge, hamar elillant a kitöltés után, illata igazából nincsen, de ez ennél a sörtípusnál nem jelent problémát, ahogy az aranysárga világos árnyalata is megfelelő szín volt.

Íze enyhén keserű, tulajdonképpen jellegtelen, de nem rossz, sallangmentes, talán egy icipicit édeskés. Könnyen csúszik, nincsen mellékíze, enyhén szénsavas sör. Hozza a kötelezőt, nem különleges, de a nyári melegben hidegen fogyasztva felfrissíti az embert, ráadásul egy-két korsót szinte meg sem lehet érezni.

Az Union a külsőségekben eltér, piros dobozban kapni, melyet egy sárkány képe díszít. Kitöltve már jóval kevesebb a különbség: szintén hamar eltűnő hab, hasonló szín. Ugyanúgy 4,9 százalék az alkoholtartalma, a szárazanyag-tartalmat nem tüntették fel a dobozon.

Az Union íze is hasonló a Laskóéhoz, a fent írt jellemzők zöme megállja a helyét, viszont sajnos enyhe fémes utóízt is éreztem benne. Ez a kis nüansz elég volt ahhoz, hogy a Laskót tartsam jobb sörnek, bár sok különbség tényleg nincs a kettő között, még az áruk is körülbelül egyforma.

Ami nagy szívfájdalmam maradt a szlovén sörökkel kapcsolatban, az az, hogy nem találtam sehol Viktor márkájú sört, igaz, főleg exportra készíti az Union. Az ígéretes nevű (bár elvileg igen gyenge) sör így sajnos kimaradt a szlovén repertoárból.