Bencze Izabella, a szovjet csapatkivonási tárgyalások alatt jogi és gazdasági szakértő volt. Most beszámolt azokról a történetekről, amelyek 1992. június 19-én, illetve az azt követő időszakban játszódtak le.

Mint írja, a június fontos hónap a történelmünkben.

1920. június 4-én elvették, 1991. június 19-én visszakaptuk. Igaz, nem ugyanazt. De mindkettőt Magyarországnak hívják. Június 4-én a trianoni tragédiára emlékezünk, 19-én, nemzeti emléknapunkon az utolsó elnyomó katona távozását, a hónap utolsó szombatján pedig a szabadságunkat ünnepeljük. Hogy miért pont júniusban? Mert 1991-ben akkor vonultak ki véglegesen a szovjet csapatok hazánk területéről.

A szakértő a Magyar Időknek írt cikkében leírja, hogy volt olyan szovjet tiszt, aki évtizedekig úgy tudta, hogy a Szovjetunió egyik tagállamában állomásoznak. De más érdekességre is felhívja a figyelmet.

Többek között azt is leírja, hogy a kivonuláskor a szovjetek legnagyobb gondját nem a kelet-közép-európai országok feletti hegemónia megszűnése, hanem kivont haderejük otthoni elhelyezése, pontosabban az elhelyezés lehetetlensége okozta.

Csak Németországból mintegy 76 ezer, Magyarországról 50 ezer tiszti családnak kellett volna lakást, orvosi ellátást, gyógyszert biztosítani. Ezért az elsődleges cél az volt a számukra, hogy a gazdasági elszámolást mindenütt pozitív mérleggel, nullszaldó nélkül zárják le.

Az általuk több mint negyven év alatt épített objektumokat, lakásokat, kaszárnyákat, üzemanyag-tárolókat mindenhol saját tulajdonnak tekintették, amit vagy el-, vagy bérbe akartak adni, illetve vegyes vállalatokba akartak apportálni. Nálunk több mint százezer fő állomásozott 90 helyőrségben. Volt hat repülőterük, 328 ingatlanjuk, 65 laktanyakomplexumuk.

A kivonuláskor:

• 1547 vasúti szerelvény,
• 34 541 vasúti kocsi hagyta el az országot,
• közúton 48 katonai konvoj távozott,
• 100 380 szovjet állampolgár,
• 24 660 fegyverzeti eszköz,
• ezen belül 194 repülőgép,
• 138 helikoptert, 860 harckocsi,
• 1143 páncélozott szállító harcjármű távozott hazánkból.

Bencze Izabella azt is megemlíti, hogy a sokak által tagadott atomtölteteket Mihail Gorbacsov szállíttatta el 1989 szeptemberében.

A beszámolóban a személyes történetek a legizgalmasabbak, többek között említést tesz a szerző egy megbeszélésről, amelyen például a szovjetek közölték, hogy az