Az RTL-en kedden bemutatott “Keresem a családom” éppen olyanra sikerült, mint amire számítottam. Pontosabban még annál is rosszabb, mesterkéltebb, felületesebb, hiteltelenebb és giccsesebb lett. Nem is tudtam végignézni a teljes adást, így most csak az első 30 percről tudok beszámolni nektek. A lényeg ennyiből is kiderült.

Az RTL Klub új műsorának ötlete önmagában nem elvetendő: sokan vannak, akik szívesen zokognak a képernyő előtt. Én sajnos alapból nem tartozom a célközönségbe, mert nem szívesen nézek olyan dolgokat, amelyek számomra idegen emberek legbelső magánügyeiről szólnak. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy sokan nem osztják az álláspontomat, nyilván nekik szól(na) a Keresem a családom.

Azt is jó tudjuk, hogy a kereskedelmi televíziós egyik legfontosabb összetevője a dráma és a könnyek. Ennek egy kellően gyomorforgató példáját láthattuk például a Got talent legutolsó adásában, amikor a nagyon cuki, de szörnyen hamis kisfiú a rákos édesanyjának énekelt. Annak legalább annyi “értelme” volt, hogy néhány jóérzésű ember egész biztosan megkeresi a családot és segít rajtuk, így legalább nem csak a csatorna jár jól.

A Keresem a családomról még ez sem mondható el. Itt a műsor készítői önmagukat csodálatos jótevőként állítják be, akik évtizedes családi drámákra tesznek pontot, pusztán jószívűségből.

Elmondásuk szerint hetekig, sőt hónapokig keresnek-kutatnak nem csillapodó lelkesedéssel,  hogy (a kamerák kereszttüzében persze) egymástól régen elszakított családtagokat egyesíthessenek. Kár, hogy a műsorban ezt a komoly és hosszan tartó munkát egy körülbelül 5 másodperces vágóképben mutatják be, ami legalábbis igencsak gyanús.

Ennyiből kicsit nehéz elhinni, hogy a stábnak egész gyorsan sikerült az, ami az érintettnek évtizedek próbálkozásai alatt sem. Ha más nem, ez érdekes lehetne a nézők számára is, sőt, valós segítséget nyújthatna azoknak, akik nem akarják ország-világ elé tárni családi tragédiájukat, hanem ezen felbátorodva saját nyomozásba kezdenének.

De nem csak a kutatói munka, hanem maguk a szereplők is elég gyanúsan viselkednek. Nehezen tudom elképzelni, hogy valóban a felvétel során értesülnek az őket érintő hírekről, nehezen tudom elképzelni, hogy sejtésük sincs mi az oka Lilu felbukkanásának. Ha valóban így van miért állnak szóba vele? És ha még azt el is hiszem, hogy egy ismert ember könnyebben férkőzik valaki bizalmába, azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy csak a műsorvezető szép szeméért még DNS-mintát is adnak azonnal.

Én legalábbis egész biztosan nem engedném ezt egy tévéstábnak, hacsak nem tudom nagyon pontosan, hogy mire akarják felhasználni.

Végezetül abban sem vagyok biztos, hogy a civil szereplők nem előre megírt szövegeket mondanak, ez pedig végképp kizárja a spontenaitást.

A Keresem a családom egész biztosan lehetett volna egy jó műsor is, így viszont süt róla a giccs és a hiteltelenség. Csak és kizárólag azoknak ajánlom, akik szívesen nézegetnek közeliket zokogó emberekről és szeretik a nyálas felvételeket. A többiek messziről kerüljék el.