Első világháború, Limanova, 1914. Egy csata, amiben egy maroknyi magyar huszársereg visszaverte az oroszokat. Egy győzelem, ami után az oroszok harminc évig nem tudták betenni a lábukat az ország területére. Egy magyar diadal, amit elfelejtettünk.

1914. december 11-én, a lengyel Limanovában az első világháború nagy csatájában hatalmas győzelmet arattak a magyarok. Egy maroknyi magyar huszár, a félelmetes orosz sereggel szemben. Azt gondoltad, hogy minden huszár képzett katona volt? Tévedtél. Fiatal férfiak, akik korábban soha nem fogtak még fegyvert a kezükben. A decemberi hidegben, a limanovai nyírfaerdőben küzdöttek meg az orosz sereggel. Lovaikat, szuronyaikat hátrahagyva, kíméletlen kézitusában, ököllel, foggal és körömmel, lehúzott csizmájuk sarkantyús végével, hosszú nyelű gyalogsági ásóval, puskatusuk karabélyával futamították meg a sokszoros túlerőben lévő orosz hadsereget. Engedelmeskedtek saját parancsuknak: „kitartani az utolsó emberig!”. A hazaszeretetük, a bátorságuk és az önfeláldozásuk elég volt ahhoz, hogy megállítsák az oroszokat: Krakkó állva maradt, az oroszok pedig nem tudtak áttörni. A magyarok nagy győzelmet arattak!

Mindez azonban feledésbe merült, az elhallgatott magyar történelem egy darabja lett, hosszú évtizedekig nem beszélt róla senki. A feljegyzések egy része eltűnt, nagy részét a románok elégették, 1945 után pedig a kommunisták vették tilalom alá a hősök emlékezetét, az iskolákban sem tanították a limanovai győzelmet. A csata hőseinek emlékét csak az érintett családok őrizték, ha őrizték. Ma azonban beszélhetünk róla, emlékezni pedig kötelességünk.

Mit jelent ma hősnek lenni? Forradalmárként kiállni a csatatérre és megküzdeni azért, ami fontos? A „hős” ma lecseréli a profilképét és kirak egy #prayfor hashtaget. Hál’ Istennek nincs háború, nem kell félnünk, hogy egy idegen sereg lebombázza az otthonunkat, hogy harcolnunk vagy esetleg menekülnünk kell az életünkért. De nem volt olyan régen, hogy erről szóltak a mindennapok. A dédapáink két világháborúban is harcoltak és nekünk védték meg a hazát. A biztonságot harcolták ki nekünk, amit ma magától értetődőnek veszünk. A kényelmet, amiről ők álmodni sem mertek volna. Ha egy valamit tehetünk értük, az az, hogy emlékezünk. Hálát adunk azért, hogy életük árán is megvédték a hazájukat. Emlékezzünk Limanovára, az első világháború nagy csatájára!

Hogyan emlékezhetünk?

A nefelejcs mozgalom elindítói szerint tűzzünk ki egy nefelejcset kabátunkra és viseljük azt november elejétől december 11-ig, a győztes csata napjáig! A huszárpaszományból készült nefelejcs méltó tisztelgés a hősök előtt.

Ismerjünk meg hőseinket! A Hazaszerelem könyv egy bőrborítású obsitoskönyv, amely olyan súlyos gondolatokat tartalmaz, hogy megvéd még a golyótól is. Egy huszár naplója, amiből megérthetjük, hogyan volt képes ez a maroknyi huszársereg legyőzni az oroszokat. Mert munkált bennük a HAZASZERELEM: a haza szerelem, a hűség pedig törvény.

Virrasszunk és őrizzük a tüzet: Ne felejtsük el hőseinket! Tudod mit jelent a véredet áldozni a hazáért? Ők nemcsak tudták, de tették is.