Mohsen Namjoo az európai énekes-vonalat követi perzsa elemekkel vegyítve: Bob Dylan, Leonard Cohen vagy Cseh Tamás világa ez, csak a helyszín itt éppen Teherán. Mohsen Namjoo dalai a 2009-es „zöld forradalom” hívei számára sokat jelentenek, őt magát 5 év börtönbüntetésre ítélték, mivel szövegével a vádak szerint megszentségtelenítette a Koránt. Jelenleg az Egyesült Államokban él, ott zenél és tart előadásokat az iráni zenéről, költészetről és a majdnem sikeres forradalmakról.

Victoria Hanna izraeli énekesnő, „hangtanár”, a valóságtól teljesen elszakadva énekel gyermekmondókákat, középkori és ókori héber és arámi szövegeket, kortárs izraeli verseket. M.I.A. stílusa, óhéber kiadásban.

DAM – Da Arabic MCs, izraeli-palesztin rapperek Lidda városából. 3 fiú és 1 lány énekel – rappel kisebbségi létről, megszállásról, zsidó-palesztin szerelemről vagy legújabban a nők jogairól. Leghíresebb daluk a Meen erhabi, azaz "Ki a terrorista?"

A Mashrou’ Leila, élén egy vállaltan meleg énekes sráccal. Bejrúti életérzés, indie pop stílus, hatalmas siker mindenhol, számaik még izraeli bulikban is mennek.

Maysa Daw, a DAM-ot kiegészítő kellemes hangú izraeli-palesztin előadónő, aki keményen fellép a patriarchális modell ellen, elege van az egész közel-keleti helyzetből és megmutatja, hogy az arab világban is lehet érvényesülni szimplán egy gitárral is.

Omar Sulayman a szír esküvők sztárja. Hagyományos arab lakodalmi zenét játszik, mióta elhagyta Szíriát, főleg Németországban. Az arab közösségek világszerte szó szerint megőrülnek az úrért, a szemüvegét elnézve mindez érthető is.

The Narcysist, montreali iraki rapper, képzőművész, költő, aktivista, vagy ha éppen úgy adódik bábszínházas. A 9/11 utáni muszlim-ellenes hangulatban állt bele az „aktivista rapper” szerepbe. Iraki népviseletben, fezben, kefiyyében, saját maga által tervezett arab ékszerekben zúdítja az átlag észak-amerikai arabok és muszlimok panaszait a nagyvilágra.

A Mahragan zene Kairó nyomornegyedeinek elektronikus lázadása. Alapját az egyiptomi lakodalmas zene adja, amelyet évtizedeken át lenézett az egyiptomi közép- és felsőosztály. Néhány évvel ezelőtt aztán vállalkozó kedvű egyiptomi dj-k elkezdtek kísérletezni, keverve a lakodalmas népzenét (shaabi) egyszerű gépi aláfestéssel, alárepeléssel, autotune-nal. Így jött létre a mahragan vagy elektro sha’abi, ahogy többen hívják.

Ma már több ezer fős mahragan bulik vannak Egyiptom szerte, ahol a többnyire férfiakból álló közönség önálló szubkultúrát hozott létre. A szegénynegyedek ellenálló zenéje az egyiptomi populáris kultúra része lett, de bázisát máig azok a szegénynegyedekből származó fiatalok adják, akik aggódnak a 2011-es forradalom eredményeiért (joggal). Szísziékék számára talán jobb is, ha ezek a srácok inkább zúznak, mintsem forradalmat csinálnak.